Felejtsük el a lehetetlent és higgyünk magunkban, hogy ott a lehetőség, amelyet eddig nem mertünk kihasználni. Eddig csak távolról figyeltük, hiszen ahhoz, hogy cselekedjünk szükséges a szándék, de a döntéshez sokszor túl kényelmesek vagyunk, vagy túlságosan félünk, hogy még rosszabb lesz. De most gondoljunk bele: lehet ennél rosszabb? Lehetsz ennél lejjebb? A gödör alján már nem veszíthetsz semmit. Elveszíthetsz lakást, munkát, párt, családot, barátokat, egészséget, de egy valamit nem: a szándékodat. Akaratlanul hozod a döntést minden pillanatban. Ösztönösen mozdulsz a következő lépés felé. Legyen mostantól az a feladat, hogy tudatosan odafigyelünk arra, hogy merre visszük magunkat. Legyen a szándék a jó beengedése. Legyen a szándék a fejlődés elősegítése.
Legyen a szándék az önszeretet. Hiszen ha elfogadjuk az életünket teljes mélységével és magasságával együtt, akkor megszületik bennünk egy olyan mély béke és elfogadás a helyzet alakulása iránt, hogy egyik pillanatról a másikra kitárul a világ számunkra. Hiszen az önszeretet egy bizonyos szintjén (frekvenciáján) már nem csak a rossz élmények fognak minket üldözni. Hiszen amennyiben szeretem és elfogadom magam, attól kezdve nem fogom megengedni a világnak, hogy sérülést okozzon. Nem fogom hagyni, hogy letörjön egy veszteség, nem fogom engedni, hogy más lény beleszóljon az életembe. A lehetőségek maguktól a kezünk alá csúsznak, és miénk a döntés, hogy haladunk és tovább lépünk, vagy pedig maradunk saját béklyóink foglyai. A szabad akaratban az a csodálatos dolog, hogy mi állítjuk be a fókuszt. Mindig lehet visszafordulni. Mindig lehet újba kezdeni, nem számít az idő, nem számít a kor és a látszólagos katasztrofális környezet.
Higgy magadban! Higgy abban, amilyen vagy, és színezd újra az életed. Ha megpróbáltad, akkor már előrébb jutottál sok olyan embernél, aki még mindig szürkén áll a tömegben és néz a semmibe. Ne akarjunk a parttalan semmivé válni. Találjuk meg az ösvényt, ami visszavezet minket a teljességünkbe. Ha egyszer elindultunk, akkor megtapasztalhatjuk saját hatalmunkat az életünk felett és soha többé nem fogunk összeroppanni. Mert nehéz helyzetek jönnek – mennek, de aki már kimászott fájdalma verméből, tudni fogja, hol találja meg a kiutat az élet labirintusából.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez