A szerelemnek nem kell fájnia

A szerelem nem egyenlő a nyugodt otthonnal, viszont mindenkinek mást jelent az otthon. Mindenki más családi háttérrel rendelkezik, ahogyan más traumákat és tanításokat is hordoznak magukban. Van, aki retteg az elköteleződéstől, vagy, hogy újra csalódni fog. Van, aki a belső félelem miatt oda-vissza ugrik az érzelmek kimutatásában, mert újra és újra saját magától ijed meg, hogy mivé válik egy szerelem miatt, hogy miket tesz meg automatikusan és miket nem a másikért. A szerelem ijesztő inkább, mint fájdalmas. Van, aki hosszútávon beleragad egy olyan kapcsolatba, ami valójában mérgező, de neki a világ legtermészetesebb dolga. És hogy miért? Mert ezt látta a szüleitől, a családjától, a környezetében, vagy egyszerűen csak személyiségileg ilyen. Van, akinek a legnagyobb szerelem jele a (folytonos) fájdalom. Van, akinek a párkapcsolat egyenlő a legnagyobb tűzvésszel és tornádóval. Van, akinek a párkapcsolat a legnagyobb csend. Van, aki nehezebben nyílik, és van, aki könnyedebben dobja oda magát a másiknak, és most nem feltétlenül a szexre gondolok, hanem a lélekre. Van, aki könnyedebben engedi meg a másiknak, hogy megismerje, hogy ott legyen mellette. Van, aki mindent megbocsát a szerelem nevében, majd idővel kérdőn pillant magára, hogy miért is érzi üresnek magát. A szerelemnek nem kell mindent megbocsátani. A szerelem nem azért van, hogy mindent megérts és fejet hajts a másik személy előtt, mintha nem is léteznél. Egy szerelem nem azért szerelem meg tartós, mert alá-fölé kapcsolat alakul ki a két fél között. Egy rendes párkapcsolatban a két fél egyenértékű: senki sem jobb a másiknál. Nem éreztetheted azt folyamatosan vagy ritkán a partnereddel, hogy „bezzeg te” és „bezzeg ő”, mert akkor az már azt jelenti, hogy valami eltörött a viszonyotokban.

A szerelem mindent kibír, kivétel ez alól a valamilyen módon történő megcsalás vagy árulás fogalma. A bántalmazásokról nem is beszélve, de tudjátok mit? A megcsalás az bizony lelki bántalmazásnak felel meg. Megbocsáthatod a megcsalást, mindent is megadhatsz utána a másik embernek, törekedhetsz a harmonikus kapcsolatra, hogy minden olyan legyen, mint amilyen régen volt, viszont tudnod kell, hogy soha nem fogod igazán elfelejteni, ami történt. Megbocsáthatod, de sosem fogod elfelejteni, ami történt. Megbocsáthatod és el is nyomhatod magadban, de ott lesz a tudat alattidban, ott lesz egy belső agyi-fiókban, amit hét lakat alá zártál, de lesz idő, amikor váratlanul kinyílik magától azaz ajtó, és akkor bambán nézel majd magad elé, hogy mi is történik éppen veled. A szerelemnek nem kell fájnia, de az üresség elérése már nem is lesz szerelem. Társfüggőség, erős biztonság utáni vágyakozás, a megszokás elengedésének a félelme, menekülés önmagunktól, szeretethiány igen, de nem szerelem. Ha eltörik benned valami, utána történhet bármi, bármennyire is próbálkozhattok, hogy helyreálljon a béke köztetek, már nem lesz ugyanaz, mint ami a törés előtt volt. Az akarás nem szerelem. Ha úgy érzed, hogy akarnod kell, hogy rajtad áll, hogy az a párkapcsolat működjön, akkor rossz irányba tartasz: mert igen, rajtad is áll, hogy valami működőképes legyen, de nem mindenáron. Nem magyarázhatod meg a másik negatív viselkedését azzal, hogy mennyi mindenen esett át a múltjában, és nem tudhatja, mit jelent a valódi társ és bizalom jelentése. És? Nem magyarázhatsz meg mindent a szerelem nevében. A megbocsátás nem kimondott szerelem. A szerelem tiszta és egyszerű, s minden más puszta túlbonyolítás.

A szerelemnek nem kell fájnia. Amikor fáj, ott igenis nézz a kapcsolatod körme alá, és merj szembenézni vele. Soha ne maradj ott, ha fáj. De először azt vizsgáld meg, hogy vajon jogosan érzel fájdalmat? Hogy vajon mi az, amitől fáj? Hogy mi nem tetszik a másikban? Mi az, ami szerinted nem oké a párkapcsolatodban? Hol van a te saját hibád? Hol van a másik ember hibája? Ülj le és kommunikálj magaddal. Ülj le és kommunikálj a pároddal.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!