A szeretetlenség a legrosszabb arcát mutatja. Kiforgatja magából a legbölcsebb lelket is, és saját fájdalmai által vezérelt robottá teszi. Bárkik is voltunk a saját konfliktusunk előtt, sokszor fényévekre távolodunk eredeti önmagunktól. Oda, ahonnan nincs visszaút. Cselekedeteink, büszkeségből fakadó sérüléseink mindent felemésztenek körülöttünk. Ám az empátia, és a tisztánlátás folytonos hiánya miatt, nem fogunk segítő kezekbe botlani, vagy ha mégis, akkor a büszkeségünk miatt lökjük el őket.
Mivel nem engedünk beleszólást a hibáinkba, és szégyenlünk ítéletet kapni, mert akkor rájönnénk, hogy minden belőlünk indul ki, folytonos önigazolókat keresünk. Úgy tapasztaltam, hogy ebben az állapotban a lélek már érzi, hogy az ő szervezésével nincs valami rendben, de annyira beleélte magát az áldozat szerepébe, hogy képtelen szemközt találni magát az igazsággal, hogy bizony ő volt az áldozó. És amilyen büszke és haragtartó a lélek, a felismerésünket sokszor követi külső ellenállás és megalázás. Az eddig jogtalanul felzaklatott lelkek végre tort ülhetnek a bosszújukkal, kitüntetett hallgatásban részesítve azt, aki eddig bántotta őket. Az igazság felismerése belőlünk indul ki, és előbb-utóbb mindannyian erre tartunk. Amikor szembe találjuk magunkat a tükörképünkkel, akkor nem ment minket se felsőbb hatalom, se ember. Ilyenkor van szükségünk arra, hogy előássuk és felépítsük a szeretetet és a türelmünket önmagunk iránt. Úgy kell kezelni lelkünket, mint a megtévedt gyermekét; türelmesen, megértően. Bele kell lássunk, hogy milyen fájdalom vezetett el minket oda, hogy kiforduljunk az életünkből, és újra meg kell teremtenünk magunkat.
Az igazi bocsánatkérés önmagunktól és a környezettől, sosem szavakkal érhető el. Fel kell ismét építenünk tettekkel a bizalmat. Szerencsés esetben azok, akik szeretnek minket, előbb-utóbb megértik. Sokan jártuk végig ezt az utat. Az élet olyan kegyesen bánik velünk, hogy mindig kapni fogunk egy reménysugarat – csak hallgatnunk kell rá. A többi rajtunk múlik – változtatunk, vagy hagyjuk, hogy a szeretetlenség illúziója alkossa a valóságképünket, téves vágányra terelve életünket és lehetőségeinket.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez