Aki mellette voltam
- 2025. szeptember 22.
-
Szilágyi Edina
- Komment
Nem baj, ha a szerelem finom melegségében bátran elkezdünk kibontakozni. Kiteljesedik egy eddig ismeretlen oldalunk. A szeretett fél által szerethetőbbnek érezzük magunkat. Csakhogy nem szabad megtévednünk. Nem csak a szerelem ölelésében vagyunk szerethetőek. Nem csak egyetlen ember létezik a világon, aki képes mindenestül szeretni minket. Nem szabad összeomlanunk a veszteség alatt, nem hihetjük el, hogy fabatkát sem érünk, hogy nem vagyunk igazi nők, hogy selejtes példányai vagyunk a nemünknek. Ugyan, ostobaság ez. Nem kérdőjelezhetjük meg mindazt, ami szép és csodálatos bennünk. Ő sem teszi, ha igazán szeretett.
Bár egy nő hiszem, hogy egy férfi oldalán tud igazán kiteljesedni, de mindaddig, amíg az a bizonyos szerelmi nyíl bele nem fúródik a szívbe, addig is legyen tartása egy nőnek. Legyen könnyedén az, aki valóban. Ne játsszon szerepeket, ne taktikázzon, mert egy igazi nő, méltósággal tud jelen lenni az életében, és nincsen szüksége kicsinyes trükkökre, hogy párt találjon. Mert így önmaga csodája fogja rabul ejteni a férfi szívét, aki mellett újabb páratlan oldalát fogja tudni kivirágoztatni.
Aki mellette voltam, nem tűnt el. Itt van velem, bennem él. Tudom, honnan indultam vele, és mivé lettem, miután elment. Azt is tudom, hogy a nagy lebegő fájdalom gömb, amit maga után hagyott, még az is egy új oldalamat hívta elő. Gazdagabb lettem számos tapasztalattal, amelyeket összesítve úgy tudnám jellemezni, hogy tartást adó lélekújítók.
Aki mellette voltam, az már csak részben vagyok. Igen, kissé megzavart a hirtelen felbukkanó magány, de miután elkezdett halványodni a sokk hatás, ráébredtem, hogy voltaképpen rajta kívül is van élet, amelyben helyem van, amelyben hiszem, hogy vár rám a boldogság, a szerelem, amely örökre magához ölel majd, és soha nem engedi, hogy újra megismerjem a fájdalommal küszködő énemet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez