Amikor minden elsötétül

Ha spirituális gondolkodásúak vagyunk, akkor utáljuk magunkat a túlzott kötődésért, birtoklási vágyért, negativitásért és azért, hogy képtelenek vagyunk megvalósítani, az „akit szeretsz, azt engedd szabadon” szép elvét, mert mi igenis legszívesebben pórázon tartanánk őt magunk mellett egy atombiztos szobába befalazva.

Mit tudunk tenni? Először is hagyjuk abba az önmagunkkal való birkózást….Nem kell erősnek lenni, nem kell elengedni, nem kell a megbocsátást erőltetni.
Szabad gyengének lenni, nem muszáj mindig okosan viselkedni, nyugodtan lehetünk tökéletlenek, sebezhetőek és segítségre szorulóak. Minél inkább megengedjük magunknak ezeket, minél inkább nem kötelezzük magunkat keménységre és érzéketlenségre, annál inkább be tudjuk fogadni mások támogatását, szeretetét. A legtöbb, amit magunkért tehetünk az az, hogy megnyílunk az önmagunkkal való kedvesség simogató, puha, meleg, gyengéd energiájára. Ez az önmagunkkal szembeni kedvesség magában foglalja azt is, hogy nem kell megfelelnünk a saját irreális elvárásainknak…. ehelyett megengedjük magunknak, hogy olyanok legyünk, amilyenek valójában vagyunk.

• elhagyatottság érzés fájdalom magány szakítás szomorúság

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Várszegi Réka