Az elengedés nem azonos a felejtéssel

Nincs értelme teljes erőből belevetődni valami újba felejtés, figyelem elterelés, vigasztalódás, vagy pillanatnyi önbizalom erősítés gyanánt, ezek a kapcsolatok csak tüneti kezelések, ideiglenes fájdalomcsillapítás, mert az új szerelem mindaddig kudarcra van ítélve, amíg ki nem sepertük, el nem űztük a múlt összes démonját. Ezért kell szakítás után elég bátornak lenni az egyedüllét periódusához. Mert az egyedüllét nem arról szól, hogy látványosan nem kellesz senkinek. Az egyedüllét nem pánikra okot adó állapot, hanem a saját biztonságérzeted megerősítésében segít, ahogy abban is, hogy valóban újra tudd kezdeni. Segít, hogy képes legyél újat lépni. Kell bátorság ahhoz, hogy valaki egyedül legyen, és igen, tudni kell egyedül lenni. Ennyi szeparációs szorongást muszáj eltűrni, ez teszi lehetővé ugyanis, hogy tényleg tiszta lappal kezdjünk valaki mással.

Az elengedés azt jelenti, hogy találtam számodra egy méltó rekeszt a szívemben, és minden történés ellenére is képes vagyok tisztelettel és szeretettel gondolni rád.

A szélsőséges indulatok, a negatív érzések, a fájdalom, az ellenségeskedés a gyászfolyamat haragról szóló szakaszában normális érzések, éppen a ragaszkodásról üzennek, hiszen ha nem lenne mély a fájdalom, akkor csak legyintenénk rá, már régen elengedtük volna egymást. Ebben a szakaszban azért halmozzuk a negatív érzelmeket, hogy képesek legyünk elviselni a szakítás sebét, hiszen ha azt ismételgetnénk, milyen szép volt együtt, még inkább szenvednénk. Ez a fajta elutasítás kell a továbblépéshez, ám ha ebbe beleragadunk, ebben a fázisban megrekedünk, bosszút állunk, szándékosan kárt okozunk, ellehetetlenítjük a másik ember életét, helyrehozhatatlan károkat okozunk, évekig elhúzva a gyűlölködést. A szeretlek ellentéte nem a gyűlöllek, hanem a szerettelek. Akkor történik meg az elengedés, ha jelképesen elkészítjük múltunk moziját, közös életünk pozitív kisfilmjét, és azt indulatok nélkül, szeretettel tudjuk végignézni.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.