Csak egy apró gesztus, csak egy jó szó – a kedvesség, amire mindenki vágyik, és amit mindenki megérdemel

Még az a fiatal lány is, aki a másik üzletben viszont rendkívül flegmán válaszolt a kérdésemre, a háta közepére sem kívánva engem. Valahogy az első dolog, ami eszembe jutott, mégsem a harag és felháborodottság volt, mint jogos reakció erre a viselkedésre. Pedig tényleg jogos lett volna. Helyette azon agyaltam, hogy ez a lány vajon hány kedves, jó szót kaphat a környezetétől. A munkatársaitól, a családjától, vagy a barátaitól. Talán nem sokat.

Arra gondoltam, hogy az ilyen apró, mások számára szánalmasnak, feleslegesnek tűnő gesztusok, megváltoztathatják egy ember egész napját is. Időpazarlás volna? Kétlem. Van egy furcsa, mégis átlátható, oda-vissza működő rendszer, ami pont azért tud úgy működni, ahogy, mert megvannak a fontos kapcsolódási pontok. Átugorhatunk ezeken a pontokon, vannak, akik, még jól fel is rúgják őket, de semmi sem ér annál többet, ha inkább összekapcsoljuk őket.
Nem kell nagy dolgokra gondolni. Egy bátorító mosoly az öreg kasszás bácsira, aki kicsit lassabban olvasta le a termékeket, mert most kezdett az új helyen. A reakciója, a hálás tekintete mindennel felért. Azt üzente, még, ha kimondatlanul is, hogy hálás és köszöni. Köszöni, hogy nem rúgtam belé, és látom, milyen is az élet.

Az élet ugyanis ilyen. Elvárnánk, hogy tökéletes séma szerint, apró részletekre lebontva működjön minden, és közben elfelejtünk élni, elfelejtjük, hogy emberek vagyunk, akik teszik a dolgukat, és küzdenek minden egyes nap. Természetesen, mindannyian élünk át nehezebb napokat, mindannyian éreztük és érezzük is úgy, hogy indulatosak vagyunk, és a legszívesebben nem is uralkodnánk az érzéseinken. De ez még nem definiál bennünket teljes mértékben. A harag, a méreg, a düh, akár a rosszindulat jelenléte, ezek nem mi vagyunk, ezek ideiglenes érzelmek. Hajlamosak elhatalmasodni rajtunk, ez tény, de ha egy kicsit lecsillapodunk, és más perspektívából szemléljük a dolgokat, rájöhetünk, hogy nem vagyunk egyedül, hogy mindannyian félünk, mindannyian elbizonytalanodunk.
Sokszor úgy érezhetjük, hogy egy nagy káosz-halmaz vagyunk, de a problémák, és kusza gondolatok közepette, próbáljuk meg arra emlékeztetni magunkat, hogy a kedvesség egy reményteljes fény lehet az alagút végén. Egy meleg, simogató érzés, ami mindenkinek jár.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!