Nincs visszaút. Vannak szerelmek, amik sosem lesznek egyetlenek. Hiszen a könnyebb útra lépve, rég elengedtél. Az élet, amit ad, azt elveszem talán. Így leszek majd újra egyszer valakinek az egy és igaz. Nem számít más mit lát, én ismerem magam. Tudom, bár nem vagyok, s nem voltam koránt sem tökéletes, mégis lehetek az, akiben valaki majd biztos lesz.
Ne gondold, hogy nem gyűlöltelek soha egyetlen percre sem. Gyűlöltelek, amiért olyan könnyen továbbléptél. Amiért sosem voltál elég erős ahhoz, hogy kiállj értem, de meg tudtam bocsátani. Neked is és magamnak. Hogyan is lehetne másképp…
Az életben nincs két egyforma alkalom, és a kimondott szavak most is fájnak, de tudom, az én utam másfelé van. És hidd el, nem is baj ez, az egyetlen, ami még visszaránt, a tudat, hogy megosztanám veled még mindig ezt az érzést.
Most mégis megállok egy percre és hálát mondok. Hálát azért, amit kaptam. Hálát érted. Hálát a szomorú percekért. Hálát, azért, hogy még létezek és érzek. Ráhelyezlek arra a törékeny papírhajóra, amit szívemből építettem, és engedem, hogy elfújjon a szél a hullámok vizén.
Isten veled!
Továbbiak írások itt!
Instagram ITT
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez