Egy boldog párkapcsolat önmagunk szeretetével kezdődik

Gyakoroljuk a hatékony és szelíd ignorálás művészetét. Hihetetlen jó érzés elengedni a megfelelési kényszert, az elfogadásért való könyörgést. A vér is felfrissül, olyan, mint a tudatos légzőgyakorlat. Már nem rángatnak külső erők, önérzeted, önbizalmad foka már nem a függ mások sikereiről, boldogságáról Nem zavar már negatív érzelem, innentől szabad, önszerető ember vagy, ettől kezdve valódi élettered van, nem lógnak végtagjaidon a kis láthatatlan damilszálak.

Hajlamosak vagyunk egyébként elfelejteni, hogy csak egy bizonyos részt irigyelhetünk egy irigylésre méltó életből, lehetőségeket, de soha nem az egészet. Senki nem leshet be egészen egy élet kulisszái mögé. Mert mit látna akkor? Lehet, hogy magánéleti sikertelenséget, társas magányt, következetlenséget, kíméletlenséget, meghasonlottságot, szeretetlenséget. Senkinek nem akarhatjuk a teljes életét. Ami vonz, az csak néhány tetszetős tulajdonság, és az ebből fakadó „csodás élet”, ezt pedig a saját magunk módján akár meg is tudjuk valósítani. A hasonlóság, az egyenlőség érzése vezet félre leginkább. Nem vagyunk egyenlők, de még hasonlók sem, és nem tartunk ugyanoda. Nem rendelkezhetünk ugyanolyan tulajdonságokkal, múlttal, habitussal, motivációval, indíttatással. Nem vagyunk ugyanolyanok, mint azok, akikkel összehasonlítjuk önmagunkat.

Csak az tudja önmagát szívvel-lélekkel, jól és mélyen átadni, aki elért már egyfajta önállóságot és érzelmi függetlenséget.

Egy boldog kapcsolat önmagunk szeretetével kezdődik. Ha önmagunk iránt is tudunk szeretetet érezni, akkor nem válik feltétlenül szükségessé, hogy mindig egy másik ember bizonyítsa, szerethetőek vagyunk. Aki önmagával elfogadásba kerül, az már úgy képes szeretni, az életet élni, és haladni a saját útján, hogy nem kell folyton bizonygatnia, ő mennyit ér.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.