Egy extrovertált és egy introvertált szerelme

„ Az ellentétek vonzzák egymást”- hallottuk már oly sokszor. De vajon a vonzáson túl, a való életben tényleg össze egyeztethető két különböző személyiségű ember élete? Elég lehet a szerelem ahhoz, hogy működjön a kapcsolat a mindennapokban annak ellenére is, hogy tulajdonképpen szinte semmiben sem hasonlít a két fél egymásra?

Az elején persze mindig vonzó az ismeretlen. Tetszik, hogy más, hogy máshogyan gondolkodik, különböző véleménye van dolgokról. Mintha megnyitná számunkra is a Világ egy olyan kapuját, ami tele van eddig számunkra ismeretlen részekkel. Neki is tetszik, hogy Te más vagy. Szívjuk magunkba azokat a részeket, amelyek belőlünk hiányoznak, olykor még azon is elgondolkodunk, hogy vajon melyikünk csinálja jól?

Amennyiben túljut a kapcsolat az első időszakon, és mindketten úgy véljük, hogy megéri komolyan energiát bele fektetni, onnantól viszont már korántsem biztos, hogy minden zökkenőmentes lesz. Hiába mérlegel az ember mindent, és gondolja át különböző szemszögből a dolgokat, a hétköznapokban bizony az ellentétes személyiségből fakadó nézetkülönbségek/ helyzetek igenis okoznak olyan konfliktust, amely igencsak próbára teszi a szerelmet.

Egy extrovertált és egy introvertált szerelme - ÉLETÉRZÉS - Mindent egymásért -

Ha megkérdeznéd a környezetemben élőket, hogy vajon extrovertáltnak vagy introvertáltnak tartanak, biztos vagyok benne, hogy a 95%-a egyértelműen és határozottan kijelentené, hogy extrovertált ember vagyok. Állandóan beszélek, bárkivel képes vagyok pár másodperc alatt kommunikációba elegyedni, külsőre egy rendkívül nyitott, barátságos, közvetlen személyt lát az, aki velem szemben áll. Én attól töltődöm, ha a barátaim/szeretteim körében kapcsolódhatok ki.

Bármilyen öröm vagy bánat ér, tuti biztos, hogy elújságolom a legjobb barátnőmnek, vagy épp kibeszélem magamból, ezáltal is közelebb jutva a megoldáshoz. A felszín alatt viszont az az igazság, lakik bennem egy introvertált én is, aki olykor baromira tud örülni annak, ha békén hagyják a gondolataival. Talán ez a részem az, aki segít megérteni a párom akkor, amikor ő totál ellentétesen teszi magát töltő üzemmódba. Introvertáltként számára a nagyobb társaság, a hosszas okfejtős beszélgetések mind-mind energia befektetéssel járnak. Ő szeret elvonulni magában, rendezni a gondolatait, a terveit, és a legkevésbé sem vágyik egy péntek este arra, hogy beüljünk valahová a barátainkkal.

De mégis akkor hogyan néz ki ez így, jó pár év távlatából – még minidig - együtt?

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!