Elfogadom, hiszen így döntöttél

Hónapok óta provokáltál már és feszülten vártad mikor veszem le a válladról a döntés terhét és mondom ki én a végső ítéletet. Lehet fel sem merült benned, de láttam mit csinálsz és a provokáció időszaka azért volt ilyen hosszú, mert pontosan ennyire akartam hinni bennünk és igyekeztem újra és újra emelt fővel kijavítani a hibákat, hogy újra boldogok legyünk.
 
Utolsó energiáim felemésztettem, behódoltam az akaratodnak, ha menni akarsz, hát menj. Számodra remélem megkönnyebbülést hozott, számomra pedig indulhatott a pokoljárás. De én ezt nem engedem meg magamnak.
Tudatosan elzárom a neved és nem veszek rólad tudomást, hiszen minek éltesselek a lelkemben mikor már az életemből távozni vágytál. 
Már nem érezlek és a hangodra sem emlékszem tisztán. Az illatod lassan homály fedi és halkulnak a lépteid a lakásban. Így akarom, így könnyebb és tudom, hogy majd így lesz egyszer jó.

• család érzelmek lakás lélekhangok szerelem

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szekeres Fanni