Ahogy a pillanatnyi csendben egymás öleléséért nyúlunk és rájövünk, hogy a múltunk tett minket egymáséivá, amikor a rossz emlékek hirtelen tanmesévé váltak, egy-egy lépcsőfokkal feljebb léptettek bennünket, hogy kikerüljük az összes drámát és kapcsolati játszmát, akkor tanuljuk meg, hogy ami elmúlt, nem volt hiábavaló. Nem kell eltörölnünk maradéktalanul a kapcsolatainkat, nem kell görcsösen mindent tiszta lappá sikálnunk a lelkünkben, hogy olyan legyen, mintha szűzen lépnénk bele a kapcsolatba.
Amikor egymás hibái tesznek minket egymás erényeivé, amikor automatikusan többet adunk egymásnak, mint bárki másnak ezelőtt, amikor megosztjuk mindazt, amit magunkkal hoztunk az út során, és ebből építünk egy biztos alapot a közös életünknek, akkor tanuljuk meg, hogy létezik az az érzés, amit mindent felülír. A darabokba tört életek, elszaladt családok és jövőbe képzelt rokonok egy színes fényképalbumban pihennek, amit nosztalgiából fellapozva nem érzünk feszítő kényelmetlen élménynek. Párunk kezét fogva tudjuk, mindez a csalódás és botladozás kellett ahhoz, hogy meglássuk és értékeljük mindazt, ami bennünk megszületett a sok munka eredményeként. Merjük elfogadni a váratlan ajándékot, amit az új szerelem ad nekünk. Merjük megélni máshogy ugyanazokat a forgatókönyveket, ahogy eddig még nem tettük.
Adjuk át zálogba a szívünket lejárat nélkül és azt vesszük észre majd, hogy ő észrevétlenül foltozza be bennünk azokat a lyukakat, melyet mások ejtettek rajtunk. Nem válik görcsössé az új érzés, nem kell majd attól tartanunk, hogy kifakult emlékké válunk, hiszen megtanultunk együtt élni egymás szellemeivel. Megtanultuk, hogy csak azt tudjuk értékelni, amiért már megharcoltunk, és képesek vagyunk visszahívni magunkban és egymásban azt a mindent betöltő forró érzést, ami mindennek új értelmet ad. Odaadjuk egymásnak azt, amit magunkkal hoztunk, és tisztelettel adózunk a múltnak. Majd becsukjuk az emlékeink ajtaját, és a jelenlétben tisztának látjuk az eget a fejünk felett. A karma nem valami külső erő felelőtlen játszótere, hanem egy jól lefektetett rendszer. Mérőműszer pontossággal kiszámítva, hol találjuk meg egymást, és felismerjük egymásban az isteni vonásokat. Tudni fogjuk, hogy megérkeztünk, amikor a szív nem fél a múlt viharától a háta mögött, és nem adja fel riadalmában előre a közös álmokat, hanem megéljük az egységet.
Nyissuk ki a szívünket egymásra, mikor nem számítunk rá, hogy befogadásra leljünk. Bármilyen bolondosak az érzelmeink, jogosultságuk van a jelenben. Minden pillanatban lehetőségünk van arra, hogy boldoggá avatódjunk. Rajtunk múlik, hogy ki merjük-e jelenteni, hogy most találunk rá arra, akit eddig hiába kutattunk. Hiszen ha zárva tartjuk a szívünket a jövőbeni lehetőségek előtt, akkor a múltba révedő lelkünk nem fogja látni a kiutat. Saját felelősségünk elengedni mindazt az érzést, ami már megszolgálta feladatát, és a mi felelősségünk elfogadni az új ölelését. Bízzunk a sorsunkban.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez