Igen Férfi, én megértem, hogy néha tele a hócipőtök velünk, a Nőkkel. Most így egymás közt szólva szerintem is borzasztóan ellentmondásosak vagyunk, és maximálisan kiszámíthatatlanok. Olyan elvárás rendszert akasztottunk egymás nyakába, amit az életben ki nem fogunk tudni bogozni, mégis imádjuk egymást. Szeretjük ezt a fura kémiát, ami mindig körülleng bennünket, mikor összefutunk, és ugyanolyan hévvel törünk össze, ha valami nem sikerül, és szétválunk. Gyűlöljük és szeretjük egymást. Hogy miért? Ki tudja.
Tudod Férfi, csak azt akartam ezzel mondani, hogy én valójában őszintén hálás vagyok a türelmedért. Mert elviseled a Nőt. Szerintem a mai világban ez a legnagyobb kihívás, nehogy azt mondd, hogy a munkád ennél bonyolultabb, mert te azt a kisujjadból kirázod. Köszönöm, hogy próbálsz mindig helytállni.
És tudod Férfi, nem veszem azt be, hogyha te kőbunkó típus vagy, aki a nőket csak kiegészítőnek tekinti, néha ott belül, ne születne meg az a pici vágy, hogy egy olyan Nőre vágyj, aki többet is ad a napi gyönyöradagnál. Tudod Férfi, mi Nők mindig meg próbálunk majd titeket átváltoztatni lovaggá, mert mi álomvilágban élünk. És mindig megpróbáljuk a legtöbbet kihozni magunkból miattatok. Ám kérlek, Férfi, adj egy kis biztonságot csapongó madár lelkünknek. Éld meg magadban azt, hogy Férfi vagy, nem valami őskőkorszaki szaki, én a benned lakó FÉRFIHEZ beszélek! Ott vagy, tudom minden srácban és hapsiban. És azt is tudom, hogyha megtanulod megélni magadban ezt a csendes megtartó erőt, mindaz, ami a Férfi, akkor majd törzsfőnöki nyugalommal tudod fogadni a Női lét minden érzelmi kálváriáját. Mert Férfiként át fogod látni, hogy ez az a tűz, ami életet alkot két nem között, és nem számítanak többé a játszmáink.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez