Ha egy az utunk

Egy úton haladtunk, hosszú éveken át. Voltak elágazások, de mindig visszakapaszkodtunk a saját utunkra. Hogy ez az út hogyan folytatódik, nem tudnám megmondani. Szeretném hinni, hogy mi is azon rendkívül szerencsés teremtményei volnánk a világnak, akik egymásban megtalálták a legragyogóbb érzést, a rendíthetetlen szerelmet. Mert úgy hiszem, hogy ezt a csodát éltem át, Veled.

Aztán szétnézek, és nem látlak ezen az úton. Ha hátratekintek, csak a megkövült nyomaidat látom. Próbálok a messzeségre fókuszálni, de nem látom, ki áll az utamon. Akár te is lehetsz, de az árnyak olyan elmosódottak, hogy nem merném biztosan kijelenteni, hogy ott, a jövőben, te várnál rám.

Ahogyan haladok az utamon előre, úgy érzem, képtelen lennék mással osztozkodni ezen az úton. A közös út, a szerelem, most nem látszik olyan védettnek,  erőtlen szavaknak tűnnek csak.

Egy az utunk, legalábbis van egy közös utunk. Rengeteg időt töltöttünk egymás életébe, ugyanakkor oly keveset. Hiszen egy évtizednyi idő semmi és mégis oly sok egy ember életében. Nem tudom, hogy a szerelemi gubancos szálak hogyan képesek némely sérelmeket begyógyítani. A közös út tudom, hogy megbocsátást, fájdalmat, szenvedélyt, boldogságot, vigaszt, erőt, célokat, álmokat tartogat. De mi történik, ha az egyikőnk megbotlik a közös út egy dombján, és gurul, és hánykolódva egy másik útra zuhan? Vissza tud e majd találni az utunkra, vagy örök búcsút jelent a rosszul megtett lépés? De akárhogyan is alakul az élet, a biztonságot megadhatja az igaz szerelem, de nem csak az adhatja meg. Nélküle is élni és haladni kell. „A biztonságom nem más, mint az önmagamba, az életembe vetett hitem ereje. Hogy bízzak magamban, és szívből tudjam: minden helyzetet képes vagyok megoldani.”  Még az olyan megoldhatatlannak tűnő helyzeteket is, mint a pórul járt szív esetét.

Ha valóban az igaz szerelem ajándékát kaptuk, az örökre szól, és akkor majd újra megtaláljuk azokat az utakat, amelyek a közös utunkra visznek vissza, amelyen újra és újra átélhetjük a gubancos szálakban rejlő csodát.

• közös jövő lélekhangok szerelem

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szilágyi Edina

Az írás számomra nem több, és nem kevesebb, mint lételem. Kifejteni a gondolataimat, szavakba önteni az érzéseimet, feloldozás. Hosszú út volt megtalálni a stílusomat, de végül ráébredtem, hogy az a legjobb, ha azt valósítom meg az írásaimban, ami én magam vagyok: kesze-kusza gondolatörvény, elsősorban az emberi lelket leginkább foglalkoztató témákban. A Stylemagazinnál 2015-ben már jelentek meg írásaim, a jövőben heti rendszerességgel lesznek olvashatóak a szavakba zárt gondolataim.