Talán ott rontom el, hogy túlgondolom, de közben azt érzem, hogy tudnod kéne dönteni. Beleállni ebbe, ami köztünk van, vagy elengedni inkább.

Egyszer azt érzem, hogy nem félek, hogy majd úgyis minden úgy alakul, ahogy kell, hogy majd megnyílunk egymásnak és nem keresel kifogást, amivel takarózhatsz.

Aztán azt, hogy úgy nem tudom, hogy folyton azt érzem, hogy van örökös B opció, vagy talán én vagyok az, hogy kellek, de nem eléggé, ami talán tényleg nem is a mi hibánk, hanem a társadalomé. Hogy túl sok mindent engedhetsz meg magadnak, mert ezt látod példaként. Hogy kapaszkodunk egymásba, még akkor is, ha nem a másikat látjuk magunk mellett évek múlva.

Hogy fáj, hogy nem tudod kimondani, „ez az a lány”, de ugyanakkor én sem vagyok benned biztos, hiszen a bizonytalanság bizonytalanságot szül. Hogy türelmetlen vagyok, egy helyben toporgok, mert azt várom, hogy te lépj. Hogy nem akarok még egy horzsolást a lelkemen.

Nem akarok félmegoldást, de téged azért igen.

• döntés érzések lélekhangok párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!