Ha majd engem akarsz
- 2018. január 17.
-
Mounaji Barbi
- Komment
Mindig ott vannak azok a történetek, amiket be tudunk helyezni védőbástyaként, ha valaki éppen beesik az életünkbe. Történetek a régi sérelmeinkről, az összetört lelkükről, a milliónyi félresikerült találkozásról, hiábavaló érzésekről. A baj csak az, hogy ez egy hatalmas hazugság, amivel csupán csak ideiglenesen óvhatjuk meg magunkat, és amivel mindig ki tudunk majd farolni valamiből, amiben éppen azt érezzük majd, hogy túl szűkös, vagy szorít.
Talán ostobaságnak hangzik, de fárasztó sokadszorra is ugyanazon lemezt lejátszani. Elhinni, hogy benne vagyunk egy igazi történetben, aztán elég egy „jól” sikerült, elhelyezett félmondat és az egészet megette a fene. Ennyit a játszmákról. Az, aki igazán a társunk akar majd lenni, az nem fogja azt éreztetni burkolt utalásokkal, hogy nem kellünk neki igazán, és nem fogja elfelejteni, ha ígért valamit. Nem fog menekülő útvonalra térni, és nem fél majd beleállni abba, aminek jönnie kell. Számára nem leszünk félretett B-opció, akit csak akkor akar, amikor éppen a magány kergeti útvesztőbe.
Az igazi társunk tudni fogja, hogy mikor kell jönnie és mikor kell végleg maradnia. És nem, ő soha nem lesz tökéletes, de én pontosan így fogom szeretni, a maga egyedülálló tökéletlenségével. És nem, neki én soha nem leszek csak egy B-opció.
További írások itt!
Instagram ITT
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez