És van, aki hagyja, hogy a félelem legyen a B opció. Aki tisztes távolságról kívánja nézni a további történéseket. Messziről, ahol már nem éri utol a saját szívének hangja. Csakhogy sajnos vagy nem sajnos, aki utóbbiban látja a megoldást, az óriásit hazudik magának. Ugyanis az érzésekkel lehet élni egy darabig tagadásban, de ha az igazi szerelem megérinti az ember szívét, akkor, amíg az utolsó lélegzetvétel meg nem történik, addig a lelkében marad. Tetteinkben ugyanis van választásunk, de a szívünkkel szemben nincs. 

Ugyanis az érzésekkel lehet élni egy darabig tagadásban, de ha az igazi szerelem megérinti az ember szívét, akkor, amíg az utolsó lélegzetvétel meg nem történik, addig a lelkében marad."

Mert akárhonnan is próbáljuk megközelíteni azt az érzést, amit ennél a bizonyos egynél éltünk át, azt sosem fogjuk tudni reprodukálni. Mi pedig választhatunk, hogy kerüljön bármibe is, de a boldogságot húzzuk ki, vagy örök életünkre egy emlékbe fogunk majd kapaszkodni, és más valaki mellett élni szótlanul.

Mindig emlékezzünk arra, hogy az a félelem, ami bennünk keletkezik akkor, amikor egy érzés megérint, az pontosan addig fog tartani, amíg a másik magához nem húz minket. Mert ott leomlik majd minden fal. Ott megszűnik a jövőtől való aggódás, hiszen megtaláltuk a helyünket, a tökéletes helyünket, azt ahol minden bizonnyal lennünk kell.

Továbbiak írások itt!

Instagram ITT 

• döntés érzések igazi lélekhangok szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!