Hagyd kinyílni a rózsát!
Minap - női körben - a párkapcsolatok dinamikájára is terelődött a beszélgetés, miközben élveztük a tavaszi napsugarakat, a virágba borult természet szépségeit.
Elsősorban azon lányok, nők szájából, akik akár koruknál, akár lelki alkatuknál fogva már a családalapítást tervezgetik elhangzott az a kijelentés, miszerint ők már félév, egy év együtt járás után szeretnék tudni, hogy ,,merre halad a kapcsolatuk”, valamint az, hogy ,,mikor lépnek szintet vajon a párjukkal”.
A kérdéseknek és az azok mögött megbújó érzéseknek lehet helye, adott esetben, ezt nem vitatom. Hadd tárjak fel azonban egy másik megközelítést. Talán segíteni fog abban, hogyan töltsük meg új energiával a már elhamvadni készülő szerelmünket.
Amennyiben párkapcsolatban élsz valakivel és a fenti kérdések vagy ahhoz hasonlóak szöget ütöttek a fejedben, állj meg egy pillanatra és tedd fel magadban, magadnak a következő kérdést: ,,Csak a társadalmi nyomás / az életkorom / belső késztetésem az anyaságra stb. miatt szeretném, hogy eljegyezzen a barátom, összeköltözzünk vagy TÉNYLEGESEN úgy érzem, hogy itt van az ideje, megértünk mind a ketten és megért erre a lépésre a szerelmünk is?”
Érdekes módon, ha fenti a kérdésre őszintén felelsz magadnak - az esetek nagy százalékában - a válasz az lesz, hogy nem, igazából még Te sem vagy KÉSZ a következő lépcsőfokra lépni. Ebben az esetben miért is szeretnéd erőltetni azt már most?
Tudod, a természetben mindennek megvan a maga ideje: csak a tavaszt követheti a nyár … Ugyanígy egy fogalmazásnak is van bevezetés – tárgyalás - befejezés, akárcsak egy zeneszámnak intro - set- outro részei. Ritkán van annak helye, hogy azonnal in medias res kezdjünk el valamit.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez