Hit és szeretet nélkül nem megy
- 2016. június 08.
-
Mounaji Barbi
- Komment
Nem elég mantrázni naponta azt, hogy „boldog vagyok”, nyitottnak kell lenni a világra, és a jelenben adott szépségekre. Hazudik, aki azt mondja soha nem érezte még, hogy nem bírja tovább, hogy torkaszakadtából üvöltené bele a világmindenségbe a fájdalmát, de ha elfogadjuk, hogy minden múlandó és megtanuljuk kezelni a pillanat értékét, akkor jelentősen javulnak az esélyeink a boldogulást tekintve. Nő vagyok, tele érzéssel, tele vágyódással és gyermeki rácsodálkozással a világra olykor, de tudom, ha hiszek abban, hogy a boldogságom belőlem indul ki, akkor hihetem, hogy minden eddig történt dologból levonhatom a konklúziót, és elkezdhetem megváltoztatni a körülményeimet is. Sokáig menthetetlenül kerestem a boldogság kulcsát, csak éppen azt nem vettem észre, hogy rossz helyen: másokban! Azt gondoltam, ha valaki szeret, attól én is szeretni fogom magamat. Ha valaki szebbnek lát, akkor több lesz az önbizalmam. Ha valaki megdicsér, akkor emelkedik a magamba vetett hitem barométere. Nem értettem, hogy miért futok mindig ugyanazon a pályán körbe-körbe. Hogy miért mindig azonos problémával találom szemben magam, életterülettől függetlenül. Aztán jött a felismerés, hogy az élet egészen másképp működik. Hogy az emberek, akik mellettünk vannak, akik az életünk részesei, tükrök számunkra. Megmutatják, hogy milyenek vagyunk, mik a hibáink, mik az erényeink és az okos az, aki képes megérteni és megismerni saját magát ez által.
Elsőnek ez a feladat, megismerni magunkat, a vágyainkat, az álmainkat, a természetünket, a reakcióinkat. Ebből pedig meg kell tanulnunk lépésről-lépésre felépíteni a saját boldogságforrásunkat, mert belőlünk fakad, és ha egyszer megértjük miről is szól ez az egész, akkor történhet bármi, egy dolgot soha nem fogunk elveszíteni, a hitünket.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez