Kevés a szó

Köszönöm, hogy ott voltál életem fontos és kevésbé fontos pillanatainál. Köszönöm, hogy megadtad a luxusát a szeretetnek, hogy nem féltél túl sokat adni nekem mert tudtad, hogy tudok majd különbséget tenni jó és rossz között. Köszönöm az élményeket, miket senki nem vehet el tőlem, hogy sikereket értem el az életben amit nélküled biztosan nem tudtam volna. Köszönöm, hogy néha nem értünk egyet, így tudom milyen más szemmel látni a világot. Köszönöm, hogy Te vagy az az ember, akire bármikor számíthatok.

Cserébe én felnézek rád, csodállak és próbálom minden nap tudatni veled, hogy megérte a lemondás, az erőfeszítés és hogy a belém vetett hited visz minden nap előrébb az életben. Tudom, hogy amit értem tettél azt bármikor újra megtennéd és ha egyszer majd öreg leszel és visszagondolsz arra, hogy mit rontottál el, biztos vagyok benne, hogy lesznek dolgok a listádon. Mint mindenkinek, aki már megélt annyit, mint Te. De egy dologban biztos vagyok, hogy én vagyok az a " dolog" amit egy percig sem bánsz vagy másítanál meg. Ha öreg leszel én betakarlak, óvlak és védelek majd. Mindig próbálom majd éreztetni, hogy mennyi mindent köszönhetek neked.

Kívánom, hogy mindenkinek legyen elég ideje és türelme az édesanyjával, mert soha nem lesz elég, amit együtt tölthetünk. Se most, se száz év múlva. Ezért becsülje meg mindenki, hogy láthatja/hallhatja az édesanyját amikor csak akarja , mert az idő az egyetlen amit nem tudunk kiszámítani. Szóval, ne csak ma, de minden nap örüljünk egy kicsit annak, hogy van kit anyának hívnunk és tudjuk, hogy milyen szerencsések vagyunk, ha már minket is anyának szólít a gyermekünk.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Krausz Dominika

Nem kötelességből írok, a tollamnak szüksége van valamire, ami megihleti. Sosem tudtam úgy alkotni, mintha ez egy megoldandó feladat lenne. Tizenkét évig versenytáncoltam, úgy tartják a nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá. Ezt a szenvedélyt mára az írás jelenti számomra, ez az én "váram", ahová ha kell elmenekülhetek és úgy érzem adhatok magamból valamit másoknak. A célom, hogy amikor olvassák a bejegyzéseimet, érezzék magukat jól az emberek egy olyan helyen a világban, ahol értékre lelhetnek. Függetlenül attól, hogy öröm vagy csalódás van a lelkükben, találjanak a soraim közt valamit ami hasznos lehet számukra bármilyen élethelyzetben.