Köszönöm, ég veled!

Megtanultam, hogy hibázni emberi dolog. A hibáiból tanul az ember. Megtanultam, hogy ha elrontok valamit, azt csakis én hozhatom helyre, még akkor is, ha nem szeretném, mert tudom, hogy fájdalmas lesz. De megtanultam, hogy a fájdalom a barátom. Én irányítom őt, hogy mikor akarok vele találkozni, és mikor nem. Megtanultam, hogy a rossz nem mindig olyan szörnyű, mint amilyennek látszik. Megtanultam elengedni. Megtanultam lezárni. Megtanultam kizárni az életemből a negatívat, a keserű, ártó embereket.

Így utólag tudom, hogy te nem bántani akartál, amikor annyi rosszat hoztál az életembe, hanem utat akartál mutatni. Azt hiszem, te nagyon is jól tudtad, hogy idővel, rá fogok jönni magamtól is, mi a jó nekem, mi a helyes lépés, bármiről, vagy bárkiről is volt szó. Most már tudom, ha visszamehetnék az időben mit csinálnék másképp...

Mára pedig már csak úgy tekintek vissza, hogy volt egy múltam, tele vegyes érzelmekkel, kellemes, és kellemetlen, jó, és rossz pillanatokkal…Már nem haragszom rád, megbocsátottam, és Köszönök mindent!

Köszönöm azt a néhány boldog hónapot, hetet, órát, perceket, amiket adtál nekem, és az új embereket, barátságokat, akiket küldtél, akik remélem, velem maradnak! Nem utolsó sorban pedig, köszönöm azt a sok rosszat is, amik történtek, mert ezek által lettem az, aki most vagyok. Egy lelkileg megerősödött, rengeteg hittel, reményekkel, célokkal, álmokkal teli lány! Köszönöm neked múltam, ég veled!

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!