Lelki traumáink feldolgozása kőkemény belső munkát kíván
A traumák hatására az ember sokszor teljesen elveszíti önmagát. Egyértelmű az, hogy ez hatással lesz a környezetére is. Ahogyan az is egyértelmű, hogy rengeteg fázisa van a traumák feldolgozásának, és ehhez bizony olykor szeretteink segítsége elengedhetetlen.
Vannak szerencsésebbek, akik maguktól felépülnek az őket ért sokkból, mások számára viszont az utóhatások sokkal fájdalmasabbak, és mindenképpen megváltoznak a történtek hatására. Sajnos ez nem mindig érzékelhető azonnal.
Egyeseken azonban azonnal észrevehető a traumatikus stressz hatása, mások erősen tartják magukat, próbálják magukban elnyomni az őket ért szörnyűségeket. Egy traumatikus esemény után érzett érzelmek széles skálán mozognak, s leginkább a szélsőséges félelem, vagy tehetetlenség érzése jellemző, ezek állandóan ismétlődnek, s ez nagymértékben zavarja a normális, mindennapi életet. A szenvedő fél üresnek, zsibbadtnak érezheti magát, akit az őt ért stressz kirekeszt a körülötte lévők életéből, állandó gyász vagy bűntudat gyötri.
Gyakori az úgynevezett flashback jelenség, mikor az érintett újból, és újból átéli az eseményeket, vagy a borzalmas emlékek jelenetei akár a legegyszerűbb dolgok hatására megjelennek, éjszakánként pedig rémálmok formájában törnek elő.
Teljesen normális – legyen szó felnőttről vagy gyerekről – ha még hónapokkal a sokkoló események után is szomorúságot, félelmet, hangulatingadozást tapasztal. Fontos azonban tudni, hogy a tragikus események nem csak az érintett személyt, hanem annak egész családját, mikroközösségét érinti. Fontos, hogy az érintettek megoszthassák az eseményekkel kapcsolatos gondolataikat, érzelmeiket. Mind a gyermekeket, mind a felnőtteket biztosítani kell róla, hogy az érzéseiket elfogadják, és megértik, s ezeket az érzéseket nem szabad sem elítélni, sem büntetni. Egy traumatikus esemény lelki hatásai nem múlnak el a testi sérüléssel, és az idő sem jelent gyógyírt. Vannak azonban bizonyos lépések, melyek segítik a gyógyulást.
A traumát átéltek és családtagjaik számára:
Szánjon időt arra, hogy beszéljen az eseményekről, s ha lehet, leginkább akkor, mikor a traumával kapcsolatos gondolatai, érzései feltörnek Önben.
Olyan emberekkel beszélgessen, akik törődnek Önnel, akiknek fontos!
Lépjen kapcsolatba a barátaival azonnal, ha úgy érzi, a segítségükre, lelki támogatásukra van szüksége! Lehetőleg minél többet legyen együtt valakivel a nap folyamán!
Amennyire csak lehetséges és képes rá, próbálja meg folytatni a szokásos napi rutinját! Fontos, hogy több időt töltsön együtt a gyerekekkel lefekvés előtt
A traumatikus események érintettjeinek legtöbbjét egyfajta bűntudat is gyötri, de ezeknek az érzelmeknek, gondolatmeneteknek a meghallgatása sokkal fontosabb, mint meggyőzni őket arról, hogy nincs okuk így érezni!
A barátok számára:
Hallgassa figyelmesen barátját, s kérdezze meg, szeretné-e hallani az Ön tanácsát!
Ne vegye magára a traumától szenvedő haragját, vagy egyéb negatív érzését!
Mutassa ki, hogy megérti őt, és érdekli, hogyan érez.
Ajánlja fel segítségét, illetve hogy bármikor meghallgatja őt!
Amikor csak tud, legyen együtt sokktól szenvedő barátjával!
Ne hanyagolják az addigi rendszeres tevékenységeiket, ez segít elterelni a figyelmét az eseményekről, de fogadja el, ha barátja időnként magányra vágyik!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez