Már csak búcsúzni jöttem

Tudom, hogy elfogadod, hogy elfáradtam, és még akkor is csak helyeselsz majd, ha a szíved mást súg, mert ez kényelmesebb, és így, még mindig kevésbe ér téged kudarc, és sérelem. Talán ez a különbség kettőnk között, én is félek, és hadakozom az eszemmel, de végül csak azért is megyek a szívem után, akkor is, ha elbukok. Az én szememben, a gyengeségeid felvállalásával, csak még erősebbé váltál, és szerettelek, akkor is, mikor talán azt gondoltad, nem érdemled meg. De a boldogságért, nem tudok kettőnk helyett harcolni, és már nem is akarok, pedig nem rég azt gondoltam, hogy a kitartásom értelmet nyer. Mégis, újra ellöktél magadtól, miközben hosszú idő után, a szívembe valaki más, új tavaszt hozott, és mióta ő megjelent, valami bennem is megváltozott.

Talán ez a különbség kettőnk között, én is félek, és hadakozom az eszemmel, de végül csak azért is megyek a szívem után, akkor is, ha elbukom.

Nem tanítóm vagy, hanem mesterem, talán ha igaz, sok életen át, különleges szerelmem, s bár most elválnak útjaink, ha szükséged van rám, emiatt a kapocs miatt, megtalálsz majd a szívedben. Te vagy az, aki megtanított arra, hogyan kell magamat, és valakit feltétel nélkül elfogadnom, és szeretnem. Nézd csak, könnyekkel teli a szemem, és már nem szégyellem, hogy látod, hogy fáj a reménytelen szerelem. Jól esne most az ölelésed, ahol azt éreztem, otthonra leltem, de nem tudom, képes lennék kiszakadni onnan, ha átfonna a karod, és érezném a szíved dobogását, meg az illatod. Jó lenne, ezt egyszerűbbé tenné, de ha könnyen menne, nem is lett volna ez a szeretet igaz, és valódi. Nem akarom azt mondani, hogy isten veled örökre, sem azt, hogy viszlát, maradjunk a jól bevált búcsúnknál, hogy vigyázz magadra, és a többit, a szemeink csendben elsuttogják.

További írásaim itt és itt!

Instagram ITT

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!