Figyeld meg magad és légy őszinte: mi a helyzet? Találkoztál valakivel, akit először jónak gondoltál, de utána rájöttél, hogy mégsem ő az? Van ilyen, ez előfordul…akkor engedd őt útjára, köszönd meg, hogy egy picit részese volt az életednek és segített tisztábban látni ki/mi is kell neked valójában.

Vagy pedig az a helyzet, hogy nagyon is vonz a másik, igazából nem akarod, hogy eltűnjön az életedből… Jó, hogy ott van, néha már úgy érzed, szereted is, de legalábbis nem lenne nehéz beleszeretned?….Csak időnként gyorsan csinálsz egy hátraarcot, menekülsz, eltaszítod…pedig még magad sem érted miért teszed?

Az eszed azt mondja: jó lenne szerelmesnek lenni, csak épp amikor ott van felveszed a nyúlcipőt…

A szerelem képes lerombolni a falakat és ha nem tudjuk, hogy ezek a falak fájdalomból vannak építve, akkor azt fogjuk hinni, hogy a másik okozta a fájdalmat. Pedig nem a szívünk tört össze, csak a falaink. Nem vesszük észre, hogy itt az alkalom végre elengedni a fájdalmakat! Nem vesszük észre, hogy ennél csodálatosabb lehetőségünk sosem lesz, mert a másik és önmagunk szeretete által gyógyulhatunk! Egymást emelhetjük, egymást támogathatjuk az úton – feltéve, ha elég tudatosak vagyunk hozzá. 

A szerelmes ember a szeretete fényén keresztül lát téged, és rajta keresztül lehetőséged van rá, hogy te is így lásd önmagad!! És te ahelyett, hogy elfogadnád az Életnek ezt a csodálatos ajándékát elmenekülsz előle! Pedig nem a másik elől menekülsz, hanem önmagad elől… Te vagy az, aki nem fogadod el önmagad, te vagy az, aki belemenekül a magányba vagy a laza, semmitmondó kapcsolódásokba, csak azért, hogy ne kelljen igazából önmagával szembesülnie.

És tudod mi az egészben a legironikusabb? Ha belemennél abba, hogy megvizsgálod ezeket a rejtegetett, eldugott, elfojtott érzéseket, akkor rájöhetnél arra, hogy ezek elengedése nem is kell, hogy szenvedéssel teli, gyötrelmes és fájdalmas legyen. Sőt! 

Nagyon is élvezetes folyamat megszabadulni a fix, begyökeresedett nézőpontjaidtól, rádöbbenni arra, hogy ami eddig fogva tartott milyen könnyen elengedhető, mekkora szabadság és tér marad utána! Semmi más nem kell hozzá, mint hogy abbahagyd a menekülést végre és ránézz arra, amit az élet az orrod alá dug…nem kell hozzá más, mint egy kis bátorság és alázat az Élet felé: lehet, hogy jobban tudja mi az igazán tápláló a számodra, mint te? Fogadd el, fogadd be az ajándékot! Ne fejben játszd le előre a meccset, és döntsd el, hogy úgyis vesztes…

Hadd idézzem Mark Twaint szabadon: az életben már rengeteg borzalmas dolgon átmentem. Egy-kettő valóban meg is történt…. 

• félelmek lélekhangok menekülés párkapcsolat szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!