Miért jó neked, ha a férfi meghülyül?

Agyrém, de tényleg! Mert (mondjuk ki már végre! Az igazság az, hogy élvezzük! Élvezzük ezt a korlátlan, parttalan imádatot, élvezzük, hogy egyoldalúan adhatunk, élvezzük a rajongást, élvezzük, hogy a legkisebb visszajelzésért is boldogok vagyunk, élvezzük, hogy a puszta jelenlétével olyan örömöt és boldogságot tud adni, mint még soha senki sem! Igenis élvezzük, hogy ekkora hatással van ránk, élvezzük, hogy elolvadhatunk egyetlen pillantásától. Imádjuk, hogy hatalma van felettünk (mert hagyjuk) és imádjuk, hogy érte megtesszük azt, amit magunkért sosem, sőt senki másért: folyamatosan meghaladjuk önmagunkat, korlátokat bontunk le és lépünk át. Szárnyalunk….érte…Neki! Magunknak. Mert valójában az történik, hogy azok a falak, melyeket észrevétlenül a szíved köré építettél elkezdenek lebontódni….Miatta….Te bontod le őket, de miatta teszed.

Ha egy olyat kaptál volna, aki téged imád, akkor nem feltétlenül tennéd ezt. Ha csúnyán akarom kifejezni magam, akkor ő a csali. Te meg bekaptad az élet horgát, lebontogatod a falaidat és megtanulsz valóban önmagad lenni. Megtanulsz valóban szeretni. Alázatot tanulsz, ami nem megalázkodás, hanem pont, hogy Méltóság. Adni akarsz neki, áradni, de ezt nem azért teszed, mert viszonzást vársz, hanem azért, mert egyre inkább ráébredsz milyen gazdag vagy! Felismered és megismered az értékeidet. Sebezhetőséget tanulsz, ami pont nem bánthatóság, hanem valódi Erő. Önmagadat tanulod, miközben veted le a páncélodat, ami mögé önvédelemből bújtál…Csak addig volt szükséged páncélra, amíg nem ismerted a saját valódi erődet és féltél. Most már nem félsz. Most már vállalod önmagad, olyannak, amilyen vagy, nem kell rejtőzködnöd és nem kell félned, hogy lelepleződsz. Már nem tettetsz.

Tehát: ne félj, nem bántalmazod magad, nem is hülyültél meg és mazochista sem lettél. Ha azt érzed, hogy nem tudsz szabadulni ettől a dologtól, ha azt érzed, hogy élvezed ezt az egész folyamatot annak ellenére, hogy néha fájdalmas, ez csak azt jelenti, hogy bontod le a szíved köré épült falakat, hogy veted le a szűk páncélt. A szabad légzés pedig, és az, hogy valóban önmagad lehetsz hihetetlenül felszabadító és boldogító folyamat! Fokozatosan teszed le az akarást, a görcsösséget, és a megfelelési kényszert. Kivirulsz, egyre inkább magadra találsz. Ragyogsz.

A folyamatot csak akkor ronthatod el, ha beveszed a világtól, hogy amit teszel az rossz, hibásan működsz és nem vagy normális. Ha benyeled az „én egy szegény szerencsétlen nő vagyok, akit nem szeret viszont a szerelme, és akit nem választanak” mítoszát. Ilyenkor, ha beveszed a külvilág ítéleteit és elvárásait, hogy hogyan „kellene” viselkedned, az bizony nagyobb sebeket ejt rajtad, mint maga a férfi. Ha nem ismered el magad azért, amit teszel, és ha önbántalmazni kezdesz önmeghaladás helyett, akkor az egész folyamat nagyon szenvedős és elhúzódó lehet. Te lebontod a falaidat, a külvilág nyomására pedig visszaépíted. Aztán riadtan tapasztalod, hogy megint „berántott” a dolog ismét falat bontasz, majd ismét nem mersz a szívedre hallgatni és visszaépíted.

Ellenben, ha egyre inkább fel-és elismered, hogy a szereteted, a szerelmed, az egész felszabadult, egyre görcsmentesebb, kitágultabb lényed mekkora érték, mekkora ajándék a világnak és az egész életnek, akkor sokkal könnyebb a folyamat. Ha felismered, hogy miközben önmagadat haladod meg, azt látszólag a Férfi kedvéért, valójában azonban önmagadért teszed. Te leszel a pillangó, aki kibújik a bábból. Az, hogy Ő be tudja-e ezt fogadni vagy sem….az az Ő választása. Te már megkaptad a legnagyobb ajándékot: Önmagad lettél, amit most már úgy tudsz megosztani másokkal, hogy semmit nem kell tenned érte. Nem kell akarnod: a puszta lényed gyógyító hatású lesz mindenkire, aki körülötted van. És varázslatos módon megjelenik, az, Aki Választ Majd. Gondolkodás nélkül, teljes erejéből….
….. és nem egyoldalúan.

Előző

2 / 2. oldal