Ha szereted magad annyira, hogy mások szeretethiánya és birtoklási vágya nem tör le téged még egyszer, nem fogod magad gyorsan falak közé húzni, hanem kisétálsz a világba, miután jól elsírtad könnyeidet, és felvállalod: ez vagyok én. Ez kérem, az én szívem. Kicsit sebes, kicsit foltos, kicsit hiányos, de ez ÉN vagyok. Én szeretem ezt a naiv áldozati bárányt, mert nem a butaság irányított, hanem a jóindulatom mások felé. És felfedezem, hogy mindezt addig hagytam, amíg meg nem tanultam magamat szeretni. Akik rám néznek, látják közvetlenségemet, odaadásomat, kedvességemet és az emberekbe vetett mérhetetlen hitemet, azt mondják nekem: „naiv vagy”.
Oh, hát ez csodálatos!
Elmondjam neked, mennyire naiv vagyok? Bizalmat adok neked, majd a szívemet, mert nem olyan porcelánból van, amit ne tudnék összeragasztani a hitemmel. Hiszem, hogy bennem van az a világot megfordító erő, hogy minden egyes összetört pillanat után felállok, és ismét szeretni kezdek. Tudom, hogyha kitartom a szívemet magam elé és így élek, előbb-utóbb össze fog törni. De elmondhatom magamról, addig is éltem. Érzem minden érzelmemet, minden általam megélt mélységet, és eufóriát. Érzem, hogy bátrabb vagyok, mert ha még egyszer leesek, leporolom magam, és felállok, mert már előtte százszor megtettem ugyanezt. Szeretem magam annyira, hogy ne bántson az, hogy te történetesen ki akarsz használni. Azt csak te hiszed, hogy engedném. Megnézném én azt, mennyire tudnál kihasználni egy olyan embert, aki hatalmában van annak, amitől te félsz. Legtöbbször azok az emberek akarnak gáncsolni, akikben túlságosan nagy a félelem ahhoz, hogy ki merjék nyitni a szívüket. Keresnek egy oltalmat adó keblet, amire ráborulhatnak, majd lelkiismeret-furdalás nélkül megfutamodnak. Ám megváltoznak a játékszabályok: nem tudsz kihasználni, ha elvárás nélkül feléd nyújtom azt, amit szeretnél. Legyél bárki, ha rossz szándékkal közeledsz felém, már azelőtt érezni fogom, mielőtt bemutatkoznál nekem. Innentől kezdve enyém a döntés, hogy adok neked, vagy tovább engedlek harag vagy neheztelés nélkül.
Nem számít, hogy mit gondolsz rólam. Te is ugyanúgy fogsz kapni belőle. A bizalmamból. Sőt, neked többet adok. Mert benned több a félelem és az igény arra a szeretetre, ami idevonzott felém. Vidd nyugodtan magaddal. Mindenkinek jut. Mert aki önmagából meríti a szeretetet, annak forrása kimeríthetetlen. Ha önszeretetünk biztos lábakon áll, így lesz saját világunk minden világok legjobbika. Szívesen látlak téged is, mert bízom benned és magamban. És te kiben bízol?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez