Ha két ember valóban összetartozik, akkor minden gyötrő akadályt át tudnak lépni együtt, egymás kezét fogva, támaszként állva a társuk mellett. Mert az összetartozás a szívben megszületik, és az életben kiteljesedik. Az összetartozásnak különös energiái vannak, intenzívek, és felkavaróak. De jó értelemben.

Nehéz feldolgozni egy szerelmi csalódást. Főleg, ha még mindig reménykedünk abban, hogy nem véglegesen zárult le. Ilyenkor kapaszkodókat keresünk. A spiritualitás útjára bóklászunk, hogy magyarázatokat kapjunk, hogy bizonyítékokat gyűjtsünk, nem őrültünk meg, és joggal hiszünk a sorsszerű találkozásban. Aztán idővel felébredünk. A remény egyre gyengébben él bennünk. Megkérdőjelezzük a kapcsolat igaz, tiszta mivoltát, és elkezdjük keresgélni, hogy a többi úton mi vár ránk.

És ha elindulva egy úton elkezd halványulni az égető szerelem, akkor megkopik az a bizonyos álomkép, Vele.

De ha ezen az úton folyton csak perzsel a hiánya, akkor tenni kell még egy próbát, ha ő is szeretné, mert lehet, hogy csak  fáradtság borult a lelkekre. De a sebek, amelyek ha be is gyógyulnak, hegekként őrzik majd a múltat. Ugyanakkor ez nem baj, mert talán így jobban tudjuk majd értékelni a másikat.

A remény furcsa egy jelenség. Képes hosszú időn át rátelepedni a szívre, szinte kigyomlálhatatlanul elterebélyesedik, aztán egyetlen hírmorzsa, és máris elkezd száradni, lebontakozni a körbeszőtt szívről.

A remény nem állhat az élet útjába, a reménynek szabad élnie, de a remény nem ölheti meg éltében az embert.

• érzelmek párkapcsolat újrakezdés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!