A "menjek vagy maradjak?!" kérdésben, érdemes a másik helyett, önmagukra helyezni a fókuszt, ugyanis mint minden történet, ez is rólunk szól. Miért félek maradni vagy éppen miért ragaszkodom ahhoz, ahonnan már mennem kéne? Miért rémiszt meg a másikban való feloldódás, lelkem intim kapcsolódása? Miért hiszem, hogy nem jár számomra öröm vagy az, miért csak a szenvedés útján elérhető számomra? Miért akartam megfelelni, miért vonzom be mindig ugyanazokat a helyzeteket, szereplőket? Mire akarják felnyitni a szememet? Mit rejtegetek magamban, ami a tényleges ok, hogy ezeken felülemelkedjek és végre felszabadítsam magam a saját szenvedéseim alól? Ki manipulál valójában én vagy ők? És ha én, mi elöl védekezem?

Az ego meghaladás, a tabuk nélküli őszinteség idejéhez érkeztünk. Éberség, kontrollok felszámolása és a pillanat mélységes, most vagy soha megélése, önmagunk teljes átadása a másiknak. Kitárni a szívünket, észrevenni, hol billenünk még ki és közben megtanulni tartani szilárdan, megingathatatlanul, a belső erőnket.

Most megtanulhatjuk, hogy a közelség nem is olyan rémisztő. Fokozatosan kapunk lehetőséget arra, hogy az ősbizalmatlanságunkat feloldjuk és begyógyuljanak a régi, mély sebek. Ezáltal, újra megtapasztalva, hogy milyen érzés, amikor valakit közel merünk engedni önmagunkhoz. Csak rajtunk múlik, hogy továbbra is felszínesen kapcsolódunk és senkit sem engedünk igazán közel magunkhoz vagy letesszük a harcifegyvereinket és levetjük a védőpajzsunkat, amivel a magányba zártuk önmagunkat. Felismerhetjük, hogy egyedül mi szabotáltuk a valójában mindig is elérhető, lelki egység megtapasztalását, egy igazi társ oldalán.

Érdemes felismerni, hogy az, ahogyan eddig kapcsolódtunk, ahogyan eddig gondolkodtunk a kapcsolatainkban, amit eddig tápláltunk magunkban félelmekkel, bizalmatlansággal, az pontosan erre és ennyire volt jó, amit most látunk, tapasztalunk az életünkben. Individuális, elkülönült, magányos emberekké váltunk. Ha igazi változást szeretnénk, akkor nem a külvilágra kell mutogatnunk és várnunk, hanem nekünk kell megtenni az első lépést és lebontani vaskos falainkat. Magunk mögött hagyva a múlt sérelmeit, hogy már ne teremtsük újra és újra, mert nem múszáj, hogy így legyen, nem kell cipelni azt, ami már megtörtént és aminek akkor és úgy, úgy kellett történnie. Amiért történt, hogy erősödjünk, csak a felismerésünkre vár már és a hozzávaló ragaszkodásunk elengedésére. Kapjuk a lehetőséget, hogy valóban begyógyult, letisztult belső hozzáállással, szemléletmóddal tudjunk újra kapcsolódni a társainkhoz, hogy már más tapasztalatokat szerezzünk.

Uránuszi, vagyis Vízöntő energiák is bekapcsolódnak ezekbe a folyamatokba, ráadásul hónapokon keresztük fognak minket tanítani, hogy kilépjünk végre a komfort zónánkból (biztonsági játékunkból), hogy magasra emelhessük Vénuszi örömforrásainkat és a harmóniát, boldogságot az életünkben. A tisztítás, a változtatni akarás, önmagunk meghaladása, régi, beszűkült kereteink lerombolása és kiterjesztése adott lesz, csak élni kell vele. Merni belemenni az ismeretlenbe és felfedezni, hogy a határainkon túl létezik az igazi élet, a valódi szabadság.

A Vénusz a Mérleg jegyében fordul vissza, hogy a végső egyensúly állapotát begyógyítsa. Felismerve, hogy épp olyan fontos a saját szükségleteinket előtérbe helyezni a közös egység érdekében, mint a társunk akaratát. Diplomatikus megoldások, hosszú ideje fennálló problémák kezelésére kapunk alkalmat. Hogy ez a kapcsolat békés elengedését vagy új szintre emelését jelenti, azt a lelkünk pontosan tudni fogja. A Mérleg tükör, a külvilágunk tükre. Ahogy a Skorpióban visszafejtjük a tudatalattiban rejlő félelmeket, a gátakat, szembenézve a lelkünk mélységeivel, majd a Mérlegbe érve (október 31-december 2.) megtapasztalhatjuk a külvilág új reakcióit, a gyógyulásunk eredményeit és változásait. A folyamat igazán belül fog lezajlani, bár látszólag együtt csináljuk, de igazán majd csak a Mérlegben érve kapcsolódik be a társ, a külvilág is.

Hátráló időszakként tekintve, kapcsolatok újraértékelése, önvizsgálat lesz a fő téma, melyhez akár múltunk olyan szereplői is visszatérhetnek, akikkel lezáratlan feladataink lógnak a levegőben, azért, hogy kívül-belül visszaálljon a harmónia.

Pénzügyi túlkapásokra, túlköltekezésekre is figyeljünk oda a retrográd időszakban, ahogyan érdemes górcső alá venni, a pénzhez fűződő viszonyunkat is. Az élet csak annyi bőségben részesíthet minket, amennyire mi érdemesnek találjuk önmagunkat. Kreatív energiáink, ihletünk, épp úgy visszaeshet, mint ahogyan ennek ellenkezője is megérinthet minket. Eltemetett mély gondolatok is szárnyat kaphatnak, igazi kincsekkel gazdagíthatjuk, emelhetjük a környezetünket és a világunkat.

És a legszebb az egészben, hogy az egész színdarab, a Szűz Angyalicsillagkép hátterében zajlik. Kell ennél nagyobb támogatás és védelem? Ne féljünk kérni és bízni abban, hogy ami az elkövetkezendő időszakban előttünk áll, arra tényleg szükségünk van, hogy újjászülethessünk. Merüljünk, hogy a legmélyebben eltemetett részeinket és félelmeinket a felszínre hozzuk, ezáltal véglegesen meggyógyítsuk, magunk mögött hagyjuk.

Mindenkinek eredményes felismeréseket, teljes lelkigyógyulást és újjászületést kívánok!

További írásaim itt és itt!

Instagram ITT

• aktuális égi állások asztrológia ezoterika önismeret pszichológia spiritualitás Vénusz

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!