Sikertelenségem a táptalajom

Itt állok a sokadig félresikerült történet felett, bevallom, egy kicsit könnyes a szemem. Nyilvánvalóan nem megy könnyen, nem élem meg derűsen a sikertelenséget. Fárasztó ugyanahhoz a ponthoz érni a párkapcsolatokban, ahol arról döntesz, hogy a másik nélkül kell tovább menned. Megfogalmazod, hogy miért nem maradhat változatlanul a helyzet, hogy miért nem elég már ez neked: többre vágyik a lelked.

Bosszant, mert legutóbb pont úgy álltál talpra, hogy nem kerülsz ilyen hamar ide. Többet próbálkozol, magadon dolgozol, türelmet, elfogadást, kompromisszumot gyakorolsz. Közben figyelsz magadra, az éréseidre, és egyre teljesebben, finomabban fejezed ki magad. Tiszteled a másikat, és nem végcélod, hogy megváltoztasd. Ígéretes volt most is, jól indult, minden éltetőt magában hordozott. Tele volt esélyekkel, lehetőségekkel, megélendő élményekkel. És mégis, elérkeztél ugyanahhoz a ponthoz.

Sikertelenségem a táptalajom - - - elvárások, lélekhangok, párkapcsolat,

Rágcsálják a füled, hogy már megint mi nem elég neked, de ha a lelkedbe nézel, ott nincs kegyelem – azt kell csinálnod, amit helyesnek érzel. Így hát búcsúzol, elengedsz, rendet raksz, integetsz. Keserédes a mosolyod, hiszen megint ugyanazon az oldalon találod magad, megint szedned kellett a sátorfádat, már megint vándorolsz.

Valahogy nem állandóak a párkapcsolatok, sosincs maradásod. Talán az elköteleződéssel lenne bajod? De hisz olyan szívesen engednél fel, olyannyira ölelnél már békét és állandóságot. Nem is élvezed a vadászatot, régóta szigorúan párban gondolkozol. Mégsem jó, sorra mennek tönkre a kapcsolatok, emiatt pedig folyton azt érzed, hogy feladod. Többet, jobban, másképpen kellett volna tenni, soha senkit cserbenhagyni? Még egy icipicit kitartani?

A rossz élmények sora hagyja bennünk a tömény sikertelenség tudatot. Ha ez a terület nem működik, akkor nehéz vasbeton hittel, a legőszintébb felszabadultsággal magabiztosan állni a talajon, és sikerélménnyel végezni az előttünk álló feladatot. Hiszen van olyan az életünkben, ami miatt sorra bukást tapasztalunk, keserűséget ízlelünk és könnyezünk. Csak az árnyoldalát látjuk. De mit indukál ez a sok szomorúság, mi van a másik oldalon? Önmegvalósításnak hívom.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!