Egy dolgot soha ne felejtsünk el, ha szakításra kerül a sor. A méltóságunkat próbáljuk megőrizni, bármennyire is nehéz. Emelt fővel éljük túl a túlélhetetlennek hitt időszakot, és várjuk ki, amíg az Idő átformálja az életünket.

Egy szívkarambolból felépülni hosszú folyamat. Lassan gyógyulnak a sebek, és irgalmatlanul fájnak.

És igaz, ha valaki menni akar, azt hagyni kell elmenni. De visszaengedni már értelmetlen és hiábavaló. Mert aki egyszer hátat fordított nekünk, az ismét megteszi. És így élni egy életet, hogy folyton lesben álljunk, hogy mikor old kereket, nem egy romantikus élet.

Persze  vannak kivételek, akik őszintén megbánják, hogy kiléptek a kapcsolatból. De ha így is van, el lehet e felejteni a múltat? Egy bölcs öregasszony szerint a lónak is négy lába van, mégis megbotlik. És az igaz szerelmet ideig-óráig meg lehet fosztani a beteljesüléstől, de akiket a Sors egymásnak szánt, azokat az égiek összesodorják. Így nézve a történetet, az Idő ebben is nagy szolgálatot tesz. Összesodor, vagy örökre szétszakít.

A mai napig tartjuk a kapcsolatot, és minden beszélgetésénél folyton vetekszik bennem a gyűlölet, és annak a szöges ellentéte, a szerelem. Korábban nehezen hittem el, hogy gyakran vékony határ választja el ezt a két érzést.  És most már tudom, hogy ez mennyire igaz.

Úgy hiszem, hogy jobb volna, ha becsukódna minden ajtó, és minden ablak. Ha egy egérlyuknyi rész sem volna, amelyen beláthatna az életembe. Nem kellene már megosztanom vele a fontos dolgokat, nem kellene, hogy érdekeljen már, hogy mi történik vele, hiszen ő döntött úgy, hogy kilép, és mással folytatja az életét.

Nem kellene már beszélnem vele, be kellene fejezni már, hogy a múlt keze ne húzzon vissza. Számomra már nem kell a sok méltatlan helyzet. Boldog szeretnék lenni az életemben.

Az élet oly sok hasonló sorsú emberrel hozott össze ebben a nehéz időszakban, akik a történetükkel segítették a gyógyulás folyamatát. Akik világossá tették, hogy az, amit vele átéltem, arra szükségem volt ahhoz, hogy átértékeljem az életről alkotott nézeteimet. Hogy semmi értelme görcsösen ragaszkodni valamihez, bármihez, mert aminek és akinek jönnie kell, az előbb vagy utóbb, megérkezik az életembe.

És hiszem, hogy úton van a nagy szerelem. Nem tudom, hogy mikor érkezik meg, de megérkezik, ebben biztos vagyok. És nem kell neki felülírnia az előző szerelmet. Mert azt eltemettem, jó mélyen, és ígérem, nem engedem, hogy kísértsen.

Az Idő és a Sors végzik a dolgukat, és a helyes útra terelnek.

• érzések lélekhangok szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!