Túl jó voltam neked

Persze idővel megbékéltem ezzel (is). Jóllehet piszkosul fájt, szenvedtem, sokáig a padlón voltam. Emiatt Tindereztem jobbra-balra, de inkább jobbra, és vártam arra, hogy ismét felbukkanj: a Tinder-profilomon és az életemben. Ám a szívem mélyén annak örültem volna a legjobban, ha nem kell újra regisztrálnom a randiapplikációra – mert te ott vagy mellettem.

Mivel te már az első találkozónál levettél a lábamról. Csak magadat adtad. Én meg nem akartam elrontani. Miközben beszéltél hozzám, meséltél erről-arról, életed részese lehettem. Úgy szerettem veled lenni. Aztán rövid időn belül szertefoszlott a rózsaszín köd, és a múltad történései hozták magukkal a megválaszolatlan kérdéseket: részemről a kételyt, részedről a káoszt. Végül pedig ott álltunk egymással szemben.

És te láttál, de nem néztél. Nyúltál felém, de nem érintettél meg. Hiszen sosem érezted azt, amit én.

Így azt sem tudhattad, mit is jelentettél nekem...

Igazán.

Továbbiak itt és itt!

• elutasítás érzelmek lélekhangok szerelem

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Eötvös Natália