Szerettem volna szenvedéllyel elmerülni ebben az új érzésben, terveket szövögetni, megpróbálni együtt egy új életet felépíteni. De nincs erőm. A múlt még kísért, és újra és újra a padlóra vág, és nem engedi, hogy teljes pompában átadjam magam egy új kapcsolatnak. Bárcsak engedném, hogy feledtesd velem a múltat, és átvezess a hídon, amely egy ígéretes élethez vezet.

Szükségem van a szeretetedre, a türelmedre, és hidd el, mindez elvezet majd a fellegekbe. Tudom, hogy nehéz, de engedd meg nekem, hogy apró lépésekkel megérkezzek hozzád. És a kapuban ne összevont szemöldökkel várj,  hanem tárt karokkal, és fülig érő mosollyal. Addig hidd el, hogy van kire várnod, hogy olyan alapokra építhetünk majd, amely megingathatatlan lesz a legnagyobb zűrzavarban is.

Ugyanakkor, ha nem bírod már, nem kérhetem, hogy várj. Hajíts ki, és keresd a boldogságot, mert megérdemled. Bár, ha kissé beképzeltnek is tűnök, azt hiszem, hogy megéri várnod rám. Mert pont azt szeretném amit te, pontosan azt az utat kerestem, amit te is. Arra vágyom, hogy segíts átkelni a hídon, hogy aztán együtt haladhassunk tovább.

„.. mindenki megérdemel még egy esélyt, különösen ha akad olyan ember, aki hajlandó megadni neki ezt az esélyt, bármit hurcoljon is magával.” /Jojo Moyes/

És én cserébe megmutatom neked, hogy milyen is az a szeretet, az a szerelem, amelyben óvjuk, féltjük a másikat, amelyben a meghittség, a tisztelet éppen úgy jelen van, mint a szenvedély, amely ezer fokon ég.

Kérlek, várj még rám, ígérem, megérkezem.

• érzelmek kapcsolat szakítás után szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!