Vannak szar napjaim, amikor semmi sem jó, és olyan napjaim, amik ránézésre nem különböznek a másiktól, de fél óránként hálát adok a Jóistennek, hogy ekkora mázlista vagyok.

Nem vagyok mindig követhető, néha magam számára sem, és tudom, hogy mindig van hova fejlődnöm. De kezdem megérteni, hogy a fejlődés utáni vágy az, ami előrébb visz és ami egyre szabadabbá tesz, mert tudom, hogy nem kell beskatulyáznom magam. Hogy lehetek a felsoroltak közül minden egyszerre.

Hogy sok minden vagyok, de hazug nem. Mert egyszerűen csak úgy élem meg a valóságom, ahogy nekem jól esik. Ahogy éppen tudom. Még akkor is, ha néha érthetetlen, még akkor is, ha nem mindig tökéletes.

Már olyasvalakinek tartom magam, akivel, ha a való életben találkoznék szívesen leülnék kávézni, sőt még akár egy közös utazást is bevállalnék. Mert most kerültem igazán közel magamhoz. És ez jó.

További írások ITT!

Instagram ITT!

• életszemlélet érzések

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!