Persze fontos az, hogy odafigyeljünk magunkra, de nem szabad abba a hibába esni, hogy úgy gondoljuk, csak a másiknak kell bizonyítani irányunkban. Hiszen ez egy új kapcsolat, új lapokkal. És nem egy emberről szól, hanem kettőről.

Könnyen cinikussá tesznek a magányosan töltött napok, főleg, ha nem vagyunk túl szerencsések kapcsolatok terén, de az a helyzet, hogyha mindennek a negatív oldalát ragadjuk meg, akkor egészen biztos, hogy nem fogunk tudni előrébb lépni.

Ne hagyjuk, hogy beszűküljön a világunk csak azért, mert pár kicsinyes, hozzánk nem méltó helyzetet sodort elénk az élet. Próbáljunk meg nyitni az újdonságok felé, hiszen ha nem teszünk egy lépést az irányukba, akkor messziről úgyis csak a körvonalait látjuk az új lehetőségnek, azt nem, hogy mennyire építhetne minket.

A negativitás csak leszívja az energiáinkat, és ezáltal észre sem vesszük, hogy elszipolyozza azokat az embereket is, akiknek eredetileg eszük ágában sem volt felcsapni a kabátot és lelépni.

Tudom, nehéz, de el kell engednünk a múlt nyirkos tenyerét, ahhoz, hogy képesek legyünk az egész testünkkel átölelni a jelent. Minél inkább a pozitív dolgokra koncentrálunk, annál hamarabb látjuk meg azokat egyes emberek tetteiben is, és a hasonló a hasonlót vonzza. Felesleges azon aggódnunk, hogy az az ember, aki kezd fontos lenni nekünk, mikor jön rá, hogy mégsem vagyunk olyan értékesek.

Ha már te is meguntad, hogy folyton csak koppansz, próbáld meg bevetni a napos oldal elvet.

És nézd meg, hogy ez továbbra is ellöki majd az embereket, vagy maradni fognak.

• elengedés jelen múlt pozitivitás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!