2. Varga Maja írásai



Egy köszönömmel és egy kérek szépennel bármit elértek

Minden ember más és más, ebben mindenki egyetért. A vendéglátóipar és a kereskedelem az, ahol ezek az eltérések egy egységbe fordulnak át: jó, és rossz értelemben egyaránt. Mintha az itt dolgozók fejére rá lenne írva, hogy velük bármit meg lehet tenni, mert mindent elviselnek. Lehet bunkózni, lehet nem köszönni, lehet okoskodni, lehet kiélni a belső frusztráltságot, lehet hülye kérdéseket feltenni, hiszen az eladó/pultos azért van, hogy mindent elviseljen. Vagy el lehet mesélni egy egész élettörténetet, igen, ilyen is van, de ez még a jobb variáció.

olvass tovább

Mi alakítjuk - így vagy úgy - a társadalmat

Nem irodalmi kritikának készült ez a cikk, és nem is az lett: távolról sem. Viszont egy-egy bekezdésbe bekérette magát Marie Aubert új könyve, az Igazából nem ilyen vagyok. Az írónő a lehető legszebben mutatja be, hogy mi mindannyian küzdünk belül valamivel: hogy mindenkinek vannak démonai.

olvass tovább

A közösségi médiában többnyire mindig egyvalakinek szánjuk a posztjainkat

Lisa Taddeo: Három nő című könyvéből származik ez a kijelentés, amit a címbe tettem. Elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg így van? Tényleg ennyire függünk mindig valakinek a véleményétől? Tényleg szükségünk van mindig valakire, hogy inspiráljon minket az élethez és az életben egyaránt? Tényleg kellenek a külső visszacsatolások és bókok és helyeslések ahhoz, hogy könnyedebben el tudjuk fogadni saját magunkat? Hogyan lett a közösségi média az életünk (fő)irányítója?

olvass tovább

Azzal nem tudod elkerülni a fájdalmat, ha kitérsz az érzéseid elől

Ezt a címet A Döntésből merítettem, amit Edith Éva Eger írt, és a januári kis könyvklubom könyve volt. Amikor elmeséltem x-nek, hogy erről a könyvről fogunk majd beszélgetni január végén többedmagammal együtt, nem értette, hogy lehet egy ilyen durva, Holocaust könyvről beszélgetni, mivel szerinte ez annyira fajsúlyos, hogy a mai ember nem nagyon tudja az ilyesmi történéseket igazán átérezni. Lelkileg megterhelő, olvasni durva, de ennyi. Sosem értem az ilyesmi kifejtést. Szerintem az ember mindent át tud élni, ha engedi magának, hogy átélhesse. Ha nem csak nézi kint az utcán a felkelő napot ahelyett, hogy bemenjen a házba.

olvass tovább

A testedet folyamatosan szeretned kell?

Mintha attól függne egy jó párkapcsolat, hogy a felek olyanok, mintha éppen most léptek volna ki egy divat magazinból. Hogy is vagyunk mi Nők? Akármennyire is tisztában vagyunk magunkkal, akkor is vannak olyan napok és időszakok, amikor nem vagyunk elégedettek a testünkkel. Akkor is vannak olyan időszakok az életünkben, amikor nem jó érzéssel tölt el minket a tükörbe nézés, vagy a ruhapróbálás a boltokban, a melltartóról nem is beszélve. Amikor azt is nehezünkre esik elhinni a párunknak, amikor azt mondja, hogy mennyire szép vagy.

olvass tovább