2. Szabó Rebeka írásai



Kérlek, ne mássz a privát szférámba

Az utóbbi időben kezdtem el úgy érezni, hogy oké, ez most nagyon sok. Úgy az emberek összességében. Nem azért, mert egy takarító néni mindenáron meg akart győzni, hogy a Jehova Istenben higgyek, és nem is azért, mert van egy olyan ember, aki minden alkalommal, ha teheti, leül mellém a vonaton és megállás nélkül nyomja a dumát a saját életéről, holott meg sem kérdezte velem mi a helyzet, holott egyértelmű, hogy én inkább egyedül lennék.

olvass tovább

Ma már tényleg “ciki” álmodni?

Elég gyakran találkozunk olyan megjegyzésekkel, mint pl.: “Ez álomvilágban él.”, vagy “Ez biztos nem komplett.” Pusztán azért, mert valaki hisz és remél. Sőt, a többség szemében kifejezetten ciki, ha valaki egy kicsit is elrugaszkodik a föld felszínétől.

olvass tovább

És akkor mi van?

Hogy az emberiség miért is jutott pontosan abba a fojtogató élethelyzetbe, hogy állandóan felemészti a szorongás, a pánik, és minden “jó”, ami ehhez csak társulhat? Sok okfejtés született már ennek kapcsán. A nagy hajtástól kezdve, a túl szigorú követelményrendszeren át, számos tényezőt említhetünk.

olvass tovább