Öntudat, magabiztosság és higgadt tekintet. Ilyen egy pillantás, amit rád vet, mikor megismered a belsővilágú férfit. A férfit, akit mindenki szeret, akiért a környezete rajongott, és akit igazán senki sem ismert. Azt hitték jól látják őt, hisz a közelében vannak, de ő volt az, aki tökéletesen elsajátította azt, hogyan kell viselnie a maga kis maszkját, hogy megóvja a benne rejtőzködő gyermeket…

Volt egy belső világa, de senki sem látta… talán nem is akarták, mert elvakított mindenkit a karizmája. Vad és lázadó, amikor jó kedve volt, átkarolta a világot. Széles mosolyát senki le nem törölte az arcáról. Amikor pedig fájt valami, akkor rombolt és pusztított.

Mindent és mindenkit maga körül. Nem nézte, hogy kit bánt meg és mivel, csak a mélyről előtörő fájdalom beszélt belőle, amit maga sem akart sohasem meglátni. Kifele úgy tűnt élvezi a saját magára aggatott szerepet, de belül minden egyes alkalommal elvérzett, mert valójában nem akart ő senkit sem bántani… oh, ha tudnátok ti, akik körülötte vagytok…

Hogy hol bukott meg a története? Pontosan tudja jól, hogy minden, amivel körberakta élete kapuit, csupán csak látszatra mutatott jól, mert félt. Félt előhívogatni azt az őszinte és világra csodálkozó kisfiút, aki a szíve mélyén mindig is volt. Félt, hiszen ki tudja, mikor jön majd valaki, aki porrá zúzza az álmait. Inkább lesz majd ő az, aki megteszi másokkal- gondolta. Pedig legbelül nem kellett neki a lázadás, nem kellett neki a sekélyes, érzelemmentes élet. Vágyott arra, hogy szeressék, és ezért képes volt mindent megtenni, rossz volt és csapongó, hogy figyeljenek végre rá. Talán csak arra várt, hogy valaki igazán belé olvasson végre, majd amikor ez megtörtént, újra elmenekült.

Szembe kellett néznie minden egyes alkalommal önmagával és tudta jól, hogy így egyedül marad. Tudta jól, hogy akik fekszenek az ágyában, akik vele dolgoznak, akik körülötte vannak, akik a jelenlegi üres életének részei, mind egytől-egyig mellékszereplők csupán. Az igazi szívbarátok, az igazi érzelmek félelmet keltettek a szívében. Nem, hazugság ez. Hisz valójában nem a szívében, hanem sokkal inkább a fejében ébred a félelem. Makacssága pedig nem engedte a lelkét győzedelmeskedni. Minden egyes harca, amit magával vívott egyre csak távolabb lökte a valódi önmagától. Pedig keresi az utat, a célt. Lenni akar valaki, és lehet is belőle valaki, mert azt az örök ragyogást, amit semmi sem olt ki benne, el nem veheti már senki sem tőle.

Mert ő az igazi erő, és ő az, aki több lehet minden szónál. Akiben megvan minden és, akinek az álmai nem hiábavalóak. Önmaga lehet magán kívül, ha kilép végre az árnyékok mögül… esély a jövőnek. Minden gondolat és minden mondat mögött ott van az igazi ő. Az az igazi ő, akit a valódi emberek és a valódi érzések nem kerülnek majd el.

• érzések félelem férfi magabiztosság szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!