Tele van a világ királyfikkal és királylányokkal, egymást kergetig, de a nő Férfit akar, a férfi Nőt és nem értik együtt miért nem megy nekik. Pedig a válasz egyszerű, nincs kész Nő és nincs kész Férfi, nagy betűs N-el és nagybetűs F-el, melyek betöltenék valódi szerepüket nem csak egy kapcsolatban, hanem az élet hétköznapjaiban és a világunkban. Gyámoltalanul, esetlenül és kiegyensúlyozatlanul vagyunk önmagunkban vagy akár valaki mással. Ugyan hogy lehetnek egymás nagy betűi, mikor két sebzett ember egymásra akad, de csak elvenni akarnak, adni nem, és saját szerepüket is hibásan áramoltatják kifelé?

A királyfi keres, hajszolja a hercegnőket, a sikereket, a jobbat, az elérhetetlent, mindent, ami igazolja magasztosságát, látszólag fenntartott presztízsét a világban, azzal, hogy megszerezte amit akart. A visszaigazolás megszállottja, hiszen szüksége van rá, hogy érezze, ő valaki, neki ez jár, csak rá ne jöjjön a világ mennyire elveszett ott legbelül, le ne bukjon, hogy az álarc mögött, egy éretlen, valójában önmagában bizonytalan kisfiú van. Az alfahím iskolája ez, de nem a Férfié.

A királykisasszony belesétál a királyfi csapdájába, könnyedén veti magát a királyfi lábai elé, de nem igazi szeretetből, és nem is teljes önvalójában tárja fel magát, hanem csak biztonságosan és csupán azért, hogy ő is elvegyen, szeretethiányát, értéktelenségét ideig-óráig enyhítse, felszínesen ad, de csak hogy kaphasson, majd dráma királynőt játszva, sírva, megalázkodva, kézzel-lábbal kapaszkodik, hisztizik, ha a királyfi nem töltötte be a reményeit, elvárásait. Hiszen olyan bizonytalan kislány ő még, akinek szüksége van az apai gondoskodásra, babusgatásra. A kapcsolataiban az elveszettsége ordít a figyelemért, mert a férfinak vélt személytől várja megtapasztalni saját értékességét, mert még nem kész Nő, hogy azt másoktól mentesen tudja, élje és higgyen benne. Aztán csalódik, és jönnek a nagy kérdések, hol vannak a Férfiak?! Sehol! Mert alig van igazi Nő, tetszik nem, ez az igazság.

A két udvari bolond játékából, hiányszik az őszinte odaadás, nincs egyenlőség, nincs együtt haladás, csak élet-hálál harc, hogy ki marad tovább fent, hiszen sosem önmagukra figyelnek, és még csak nem is a másikra igazán, csak pillanatnyi önös érdekeikre, megfelelni akarnak másoknak, vagy a társadalomnak, palástolva ezzel sérültségüket. Egy bizonyos pontig, nincs is ezzel semmi baj, azt hiszem, az életünk útján mind voltunk királyfik vagy királylányok, ez is egy tapasztalat, amin végig kell mennünk, hogy magunkévá tehessük, akarjuk a következő szintet, de ha már Férfit szeretnénk, vagy Nőt, akkor ne játszunk trónok harcát.

Ébredj csipkerózsika mély álmodból, a szőke herceg fehér lovon nem fog megmenteni, nem fog hozzád instant, készen megérkezni, a te Női erődre van szüksége a királyfinak, hogy azzá a Férfivá válhasson, akit már az első pillanatban megláttál benne, és ehhez, előbb neked kell Nővé válnod. Nincs kész Férfi és pont. Hiába mutogatunk és hárítjuk a felelősséget, hogy kihaltak a férfiak.. igen, ki.. ahogy a Nő is, mert elfordultunk valódi szerepünktől, mert a társadalmunk bizonyos szakaszában, mást szerepekre kényszerültünk. Mégis, Nőkre van szüksége nem csak a királyfiknak, hogy Férfiakká válhassanak mellettünk, hanem a világnak is szüksége van a befogadó, finom, kreatív, gondoskodó, áradó energiákra, ahhoz hogy egyensúlyba kerülhessen. Nem férfias nőkre, és nem is nőies férfiakra, sem királyfikra, és királylányokra, hanem nemüket jól működtető Nőkre és Férfiakra, de utóbbihoz a Nő segíti hozzá a másikat, hogy fiúból Férfivá érjen.

A királylány akar, követel, a Nőnek már van, önmagában biztos és stabil, ad a Férfinak önzetlenül, magából, mezítelenül, szeretetet, sok türelmet, elfogadást, gyengédséget és hitet. Nem az hajtja, hogy azért cserébe talán ő is kap, hanem az, hogy adni akar a szeretett Férfinak és őt nézi, őt látja nem az elvárásait. Szereti olyannak amilyen ő most, és támogatja, őt választja teljes bizonyossággal. Támasztéka, szerető otthona, melegsége, biztonságos vára a Nő a Férfi számára. A királylánynak és a királyfinak kiapadhatatlan vágyai vannak, a Nőnek és a Férfinak érzései és céljai, melyeket bátran felvállalnak, megosztják a világgal és egymással. A saját felismerésem minden királylánynak, hogy amíg azt várod, hogy előbb te kapj, hogy te "nőnek" érezhesd magad egy "férfi" mellett, addig királyfik fognak csak még többet elvenni belőled. Ha végre nem akarsz királylány lenni, végre elkezdhetsz Nővé válni, aki már felismeri az értékeit és könnyedén lép ki a királyfi karjából, hogy Férfit ölelhessen a keblére. Helyet teremt magában, szeretetet érlel saját maga számára és a Férfi számára, annak a most még királyfinak, aki már rájött, hogy sosem lehet övé az egész királyság és benne minden hercegkisasszony sem, aki már Férfi akar lenni és megvalósítani a valódi álmait, de még nem tudja hogyan.

• férfiak kapcsolat nők

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!