A fiatalság széruma – BMW M2 Performance

Sokféle módon próbálja rengeteg iparág megtalálni a fiatalság Szent Grálját. Krémek, szérumok, plasztika, megannyi kezelés. Amire nem számított senki, hogy pont a BMW oldja meg a problémát. Különleges autó minden szempontból. Nem is tudom hányadik autónak venném meg az M2 Performance-t. Biztosan nem az első autónak választanám, de benne lenne a sorban, ami a megálmodott garázsomban parkol és elő-elő venném, hogy a 4,1 másodperces gyorsulását átéljem.

A kettő az új hármas, legalábbis, ha az M-es BMW-ket nézzük. Meggyőződésem, hogy az a fajta izgalom, amit pár generációval ezelőtt az M3 hozott, egyszerűen átkerült az M2-be. A Performance kiegészítők nekem nem hiányoztak róla, de ez nem jelenti azt, hogy fölöslegesek., egyszerűen azért, mert másik generációnak szól és nem az enyémnek. Sokáig a cikk címe úgy szólt, hogy Need for Speed last Edition, mert több szempontból is azt hiszem, hogy a mai huszonéveseknek szól ez a kocsi. Ha az új NFS-et tervezik, akkor biztosan lesz benne M2 és abban is biztos vagyok, hogy ezek a Performance kiegészítők fogják igazán drágává tenni, ezért kell majd a virtuális pénzekből a legtöbbet áldozni. Lehet nem sok magyar srácnak, lánynak van 100 ezer eurónál is több pénze, hogy ilyen járgányt vegyen, de bízom benne, hogy van pár, vagy legalább a szülőknek, akik erre fognak áldozni. Azért bízom benne, mert az M2 Performance tényleg színesíti az utat. Persze az másik kérdés, hogy mennyi ideig lehet megtartani a jogosítványt, ha ilyen autóval furikázol, de abban is bízom, ha már egy szebb magyar világot vázoltam fel, hogy felelősen fogják mindezt tenni.

Hogy rátérjek az M2-re, első körben a méreteivel kezdem, mert ha valaki azt hallja, hogy kettes BMW, akkor azt hihetné, hogy egy kis autóról van szó. Az autó 4580mm hosszú, 1887mm széles és a tengelytáv sem kicsi, 2747mm. Tehát egyáltalán nem így van, hiszen például egy Renault Megane RS Trophynál minden dimenziójában nagyobb. És persze sok-sok másban is különböznek, így itt csupán a méreteket akartam érzékeltetni. Ami talán a méreteknél is feltűnőbb, hogy az M2 meglehetősen nehéz, az 1700kg-ot is meghaladja. A Performance kit egyébként könnyít rajta 8 kilót, de ettől még továbbra is nehéz marad. Azt hiszem, ha csak a sziluettjét nézem az autónak, akkor tényleg csodálatos a vonalvezetés. A részletekbe viszont érdemes belemenni. Ahogyan az elmúlt években az egyre növekvő BMW veséket kritizálják, úgy fogják várakozásom szerint a mostani M2 széria légbeömlőit is kritizálni. Ezúttal nem a méretei, hanem a szögletes, szinte turcsi formája miatt. Szerintem ezt is szokni kell, de az tény, hogy megosztó lesz. A hátsó része az autónak viszont telitalálat. Tökéletes az erőt sugalló kiszélesedés a C oszlop irányában. Nagyon szépen mutatnak a hátsó fényszórók. Ami számomra viszont már túl sok, az a Performance kit legtöbb darabja, többek között a középre behozott négy kipufogó. Ugyanez igaz a kicsit nagyra nőtt hátsó spoilerre vagy az oldalsó légterelőkre is. Tény, hogy minden kevlár és roppant sportos, de a kerékíveknél elhelyezett három kevlár csíkocska már számomra inkább bazári, mint bármilyen funkciót ellátó kiegészítő. De még egyszer ki kell mondanom, hogy valószínű nem az én korosztályomnak készült.

A BMW M2 G87-es kódjelű szériája igazi korunkbeli autó. Elektronizáltságában, digitalizációjában pont azt hozza, amit manapság a többi és ennek legalább annyi pozitívumával, mint negatívumával. Azért kezdem a negatív részekkel, mert az igazi parádé és ezt egyértelműen a fejlesztők is tudják, hogy a háromezres duplaturbós, 460 lóerős, 550Nm nyomatékkal rendelkező motor kizárólag a hátsó kereket hajtja, így a drift a lételeme. Mondanom sem kell, hogy elektronika ide vagy oda, folyamatos odafigyelés kell ahhoz, hogy ne dobálja ki a fenekét, ha nem ez a célunk. Talán még azt is megkockáztatom, hogy az elektronikus gázpedál reakciója néhány ezred másodpercet csúszik, így a gázelvétel után, mintha még egy pillanatig nem követné az utasítást. Az is lehet persze, hogy nem olyan időjárási körülmények között teszteltük, ami az igazi lételeme, sőt, a téligumi is változtat az eredeti beállítási elképzelésen. Ha pedig így van és a driftre született, akkor nekem a hagyományos kézifékkar hiányzott belőle, sőt a manuális váltó, amely extra kiegészítő is nagyban segíti ezeket a manővereket.

Ami pedig egy újabb bizonyíték a Need for Speed-es korosztály igényeinek kielégítésére, hogy amennyiben M módba váltunk és azon belül Track üzemmódba, akkor még azt is láthatjuk, hogy a Drift Analyzer miként pontozza az egyes mutatványunkat.

Nagyjából összefoglalva ennyi pontot tudok felsorolni, ami képességeiben nem tetszett az autóban. Látható, hogy egyes részek rendelhetőek, másik ponttal pedig egyszerűen nem kell foglalkozni, ha nem érdekel bennünket. Annyi viszont biztos, hogy a BMW M2 Performance azon kívül, hogy egy féktelen erőgép, meglehetősen jámbor is tud lenni, ha szeretnénk és Comfort üzemmódba tesszük. Persze a kérdés, hogy miért szeretnénk ilyet, ha már M2-t vásároltunk. Nagyon sokféleképpen szabhatjuk a kedvünknek megfelelően. Állítható benne, hogy milyen legyen a futómű, a gázreakció, fékhatás stb. A megfelelő beállításokat pedig az M-es kormányon el is menthetjük, erre szolgálnak az M1 és M2 piros gombok. Van persze váltófül is a kormányon, ha nem a középkonzolon elhelyezett karral szeretnénk a 8 fokozatú automatát terelgetni. Alaphelyzetben egyébként nem ez a kényelmes ülés jár az autóhoz, hanem egy sportülés, amely cudar sokba kerül, borzasztó jól néz ki, de elmondásokból azt hallottam, hogy pont a keménysége miatt túlságosan nem kényelmes.

Belül egyébként megfelelően jó a helykínálat, az elrendezés és a minőségi szint sem érdemel bármiféle kritikát. Egy jól megszokott BMW belső minőséget kapunk, jó minőségű anyagokkal, jó tapintású kezelőszervekkel, továbbá az ívelt hatalmas kijelzőt, amely ebben az autóban, ha lehet még nagyobbnak hat. Tényleg körbevesz az autó és egyetlen pontja sincs, amely a tökéletes vezetési élményt hátráltatná.

Az M2 egy élményautó, nehéz igazán sok értelmet találni neki, mert szerintem a vásárlóinak a többsége vagy soha, vagy csak pár alkalommal fog eljutni vele pályára, ahová igazán való. Persze utcai közlekedésre is tökéletesen alkalmas, sőt, ha nem nyomjuk ki neki a szemét, akkor simán megelégszik 8-8,5 literrel. Ha pedig ez a rész elmarad, akkor csak a végtelenül feltűnő kiegészítők maradnak, amelyek csak azt sugallják, hogy nézz ide, nekem ilyenem van, neked pedig nincsen. Ez pedig biztos nem követendő. Ha az árát nézzük, akkor persze mondhatjuk, hogy nem olcsó, hiszen 28 millióról indul az M2. Másfelől pedig ennyi pénzért 460 új lóerőt nem nagyon lehet kapni. Persze a BMW-nél is csak indulásként, hiszen pillanat alatt 32-33 millió fölé ugrik a konfigurátor, nem beszélve a Performance kiegészítők áráról.
Ha viszont ettől a sok-sok fölösleges sallangtól megszabadítjuk, akkor önfeledten lehetünk vele fiatalok, élvezhetjük, ahogyan ezt az erőt uraljuk, játszunk vele és keressük a saját határainkat, amely valószínűleg végesebb, mint az M2 képessége.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.