A megújulás mindig eljön, csak oda kell figyelni rá

Március első napján született anyukám. Idén ez egy szombati napra esik , és amikor reggel az első ásítozásaim után nyugtáztam, hogy milyen nap is van, azonnal felköszöntöttem. Jártam-keltem a lakásban, készülődtem, és észrevettem, hogy az egyik növénykém megszülte idei első, hófehér virágát. Elmosolyodtam, és tudtam, hogy ez a megújulás időszaka.

Érdekes, hogy ezt újra és újra meg kell tanulnunk. Hogy a változás nem kizárólagosan rossz dolgokat hoz magával. Amikor nehezebb időszakon megyünk át, mert ért minket valami negatív élményt, esetleg több, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni akár napokon, heteken keresztül, hogy ennek sosem lesz vége. Ez mostantól így marad, mert valaki vagy valami örökre leradírozta a felfelé görbülő vonalacskát az arcunkról.

Ilyenkor nehezebb is észrevennünk a jó dolgokat, melyek körülvesznek. A jeleket, amik megmutathatják, hogy ‘lesz ez még így se”, és egy napon újra derűlátóak leszünk. Pedig nem szükséges megvárni, hogy az élet egy virággal tolja az arcunkba az üzenetet, hogy ennyire azért nem szörnyű a helyzet.

A változás magával hozza az elengedést. Búcsút intünk annak, ami addig az életünk része volt, néha akarva, néha akaratlanul. Ez az élet egyik alaptörvénye, de nem kell csak a rosszat kivenni belőle. Ilyenkor esélyt kapunk arra is, hogy a kevésbé kellemes, minket már nem szolgáló tényezőknek is búcsút intsünk.

A megújulás mindig eljön, csak oda kell figyelni rá - - - életszemlélet, megújulás, változás,

Mindenhol körülvesz minket a változás. Az arcunkon szépen lassan felbukkanó kis ráncok jelzik számunkra az idő múlását, hogy nem szabad vesztegetni azt. Ha észrevesszük, hogy már nem követjük el újra ugyanazokat a hibákat, akkor rájövünk, hogy elég tapasztalatot gyűjtöttünk, és időközben bölcsebbek lettünk, változtunk. Már nem gondolunk annyit egy személyre, akinek elvesztésébe majdnem beleőrültünk? Meggyászoltuk a kapcsolatot, megbocsátottuk a hibákat, és elengedtük őt.

Az egész élet szakaszokból áll, és rajtunk áll, hogy ezt hogyan kezeljük. Minden egyes nehéz szakaszba belehalhatunk egy picit. De mi van, ha minden bonyodalomra kihívásként tekintünk? Ha átkeretezzük egy picit a nézőpontot, amibe becsomagoljuk az adott nehézséget, akkor könnyebben vesszük észre benne a számunkra előnyösebb részeket is.

Ezt minden ember másban látja meg. Én a növényeimben. Már nem bosszankodok, ha néha tele vannak csúnyább, barnás levelekkel, vagy ha sokáig nem virágoznak, esetleg kevésbé szebb alakjukat mutatják néhány hónapon keresztül. Tudom, hogy ha eljön az ideje, akkor ők is megújulnak, kibontakoznak. Ez az élet rendje.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.