Popper Péter (1933-2010) pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, író, egyetemi tanár könyvei tucatjaival tanított élni, érezni, megérteni, tudni és megtapasztalni. Cikkei, tanulmányai megerősítést, és megnyugvást nyújtanak értékvesztettnek titulált világunkban.

Óriás csomagokat cipelünk, fel nem dolgozott életszakaszok fekélyes sebeit nyalogatjuk. Tombol bennünk a szeretet és a figyelem hiánya, önismereti kurzusokon próbáljuk elsajátítani az önszeretetet, az önelfogadást, léleklátótól, jövőtudóig rohangálunk, miközben folyton azon tűnődünk, miért fulladnak kudarcba emberi kapcsolataink.

Popper Péter a maga bölcs, és szerethető derűjével fogalmazta meg, mit tehetünk a lelki béke megszerzéséért, és azért, hogy pusztán életfelfogásunkkal a saját életünket, és ezáltal másokét is szebbé varázsoljuk.

"A romos háznak teljesen össze kell dőlnie, hogy új épülhessen a helyén."

"Minden kapcsolat rohad néha. Azonnal elmenekülni - nem megoldás. Meg kell próbálnod megmenteni, kihúzni a rohadásból - ez az igazi emberi magatartás."

"Végül is meddig él egy kapcsolat? Házasság vagy barátság - mindegy. (...) Ameddig úton vannak. Amíg még tartanak valahonnét valahová. Amikor már csak önmagukat ismétlik, végszavaik vannak, monológok hangzanak el, amelyek a beszélgetést helyettesítik, akkor véget ért."

"Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember."

"Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni."

• popper péter

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!