A televíziózás világnapja

Minden évben november 21-én tartják  a Televíziózás Nemzetközi Napját, melyet az ENSZ is elismert. Alapvető célja, hogy a tévétársaságok olyan témákat állítsanak középpontba, mint a béke, a kultúra, az együttműködés, és a fejlődés. 1996. november 21-én és 22-én tartottak egy kétnapos konferenciát, amely akkor még World Television Forumként futott. Ez volt a világon az első olyan nagyobb megbeszélés, ahol az ENSZ-tagállamok vezető médiaszemélyiségei azért találkoztak, hogy a televízió szerepét, elhelyezkedését és arculatait vitassák meg. Ebből a fórumból nőtte ki magát a világnap, mintegy intő dátumként üzenve: a műsorokban a béke, az együttműködés és a fejlődés ugyanolyan fontos, mint a nézettség. Mármint elviekben. De hogyan is jutottunk el idáig? A nagy fekete dobozt senkinek sem kell bemutatni, ám azt már sokkal kevesebben tudják, mi vezetett el a mai kinézetéig és működéséig. Hogyan lett egyre keskenyebb, színesebb, hangosabb – lassan már szagos is – ez az eleinte böszme gépezet? Nos, a tévé története egészen 1884-ig nyúlik vissza, amikor Paul Nipkow feltalálta a képfelbontás elvét a róla elnevezett pásztázótárcsával, 1897-ben pedig Karl Ferdinand Braun kifejlesztette a katódsugárcsövet. Az első, nagy távolságra vezetéken továbbított televíziós adásra csak 1926-ban került sor London–Glasgow között. Ez utóbbit John Logie Baird skót feltalálónak köszönhetjük. Meglepő, de két magyar: Tihanyi Kálmán és Mihály Dénes is hozzázárult a tévé fejlődéséhez. Az első színes tévét 1929-ben kifejlesztették a Bell laboratóriumban, ám széles elterjedésére még nagyon sokat kellett várni. Hosszú-hosszú évek múltán viszont (mint azt ma már mind tudjuk), a televízió a 20. század végére a világ legnagyobb hatású tömegmédiumává vált. Napjainkban is folyamatosan fejlődik, az otthoni 3D-s tévék szinte mindennaposak, sőt, a Samsung megalkotta már az „okos tv-t” (SMART TV) is, amik képesek internetes tartalmak megjelenítésére számítógép közbeiktatása nélkül. 

 

 

Szembe kell néznünk a ténnyel: a technika fejlődik, a legújabb generációk csemetéi pedig már szívesebben ülnek a számítógép, mint a tévé előtt. Már létezik internetes tévé, és a Youtube is hasonló funkciókat lát el, de azért még van igény a tévéműsorokra. Bár nem lennénk meglepődve, ha a tévé és az internet egy napon teljesen összemosódna. A jövő a digitális és interaktív csatornáké, amely képes lesz az egyén igényének kielégítésére. A modern néző legfőbb igénye, hogy csak azokat nézhesse, amiket ő szeretne, felesleges tartalmakra ne kelljen plusz pénzt áldoznia. A televíziós reklámokra pedig szintén önálló iparág épült, a nézők legkisebb örömére. Sokan ezt is szeretnék nagy ívben elkerülni, ha tehetnék.

 

Ami a magyar televíziózás történetét illeti, 1954. január 20-án kezdődött, amikor beindult az M1, Magyarország első televízióadójának kísérleti adása – bár a mai értelemben vett tévé csak 1957. május 1-jén kezdődött. Érdekes, hogy a hazai igények kiszolgálására még külön tévégyárunk is volt: az Orion típusú készülékeket 1955-től készítették egészen a ’80-as évekig, amíg korszerűtlenné nem váltak. Ezeket eleinte 5500 Ft/darab áron árusították, ami irdatlan nagy összeg volt akkoriban, később a színes tévé pedig státuszszimbólum lett. Az M1 mellett ma már több mint 120 csatorna sugároz magyar nyelven, ami rendkívül soknak számít egy ilyen kis országban, mint a miénk. 1997-ben pedig nálunk is uralomra törtek az első kereskedelmi csatornák, akik a nézők felhőtlen szórakozására (és persze fogyasztására) törekedtek: az RTL Klub és a TV2. Azóta pedig már leírhatatlanul széles palettáról válogathatunk, hiszen számos műsorszolgáltató igyekszik kielégíteni az igényeinket. Rendkívül népszerűek a tematikus csatornák: nézhetünk mesét, klipeket, filmeket, sportot, főzést, vagy akár divatot rogyásig – akkor, és addig ameddig csak szeretnénk. A magyarok egyébként átlagosan 4 óra 21 percet néznek tévét naponta - azokat is beleszámítva, akiknek nincs készülékük. A csatornák fele 4:3-as képarányt használ, azonban sok csatorna már szélesvásznúra (16:9-re) váltott.  Az analóg tévét nálunk is felváltották a digitális, műholdas adások. A nézőszámok azonban csak időszakosan növekednek – ergo, igen exkluzívnak kell lenni ahhoz, hogy kiemelkedő számadatokat produkáljon egy tévé. Vajon mennyi, és milyen csatornák élők túl a médiaháborúkat? Megéri még tévét nézni? Ezekben a kérdésekben kivételesen mi magunk adjuk a válaszokat. 

 

 

 

 

 

Helle Robertina

Szólj hozzá a cikkhez