A türelem véges játék
Nem vagyok valami türelmes fajta, pedig nagyon igyekszem. Azt is tudom, hogy az embernek tapasztalatokat kell gyűjtenie, mert minden egyes tapasztalattal gyakorlatiasabb lesz, egyre könnyebben, gyorsabban, határozottabban reagál az élet feladataira, s ez végül nem is lehet másképp!
– Az ember elég sok kapcsolaton végigmegy, mire képessé válik elsőre vagy legalábbis az első néhány alkalom után jól felmérni a másik embert, akivel összehozta a sors – mondja egy barátom. Tudod, ez olyan, mint mikor beszökött a lakásunkba egy egér. Megfogtuk, üvegbe zártuk, beültünk az autóba, és az egész család kikocsikázott egy nem túl közeli hegyvidékes városrészhez, hogy szabadon engedjük.
– Jó lesz a környék az egérnek? – kérdeztem a feleségemet és a gyerekeket. Elég tiszta a levegő? Talál itt magának megfelelő élelmet? Bólogattak. A biztonság kedvéért egy darab sajtot is hagytunk neki, csakhogy a kezdeti nehézségeket valahogy átvészelje. Aztán egy hét múlva újra megjelent az egér a lakásunkban… Megint megfogtuk. Üvegbe zártuk, elvittük egy szép zöld környékre, ahol jó a levegő, élelmet is talál magának, de ez alkalommal már sajtot nem hagytunk neki. Ismét eltelt egy hét. Megint megjelent a lakásban az egér. Ismét elfogtuk, üvegbe zártuk, már nem vittük el a város szélére, egy közelebbi erdő is jó lesz neki, mondtam. A levegő itt is jó, élelem is akadt bőven. Újabb hét telt el, az egér megint megjelent a lakásban. Elfogtuk, de már nem kocsikáztattuk meg. Levittük a közeli parkba és szabadon engedtük. Végülis városlakó lett időközben – magyaráztam a családnak - a levegőt már megszokta, élelmet talál majd magának.
Egy hét múlva újra megjelent az egér a lakásban. Ott helyben a szőnyegen agyonvertem! A feleségem és a gyerekek sírtak, visítottak, de nem tudtam mit csinálni, elfogyott a türelmem. Nem tudom mit gondolhatott az a szegény egér, valószínűleg már a legelején tudta, hogy így fog végetérni a sorsa, de valamiért még sem döntött másként. Hát ilyenek az emberi kapcsolatok is. Eleinte van türelmünk a másikhoz. Hagyjuk, hogy hülyének nézzenek, sőt néha úgy tűnhet, mintha partnerek is lennénk a hülyeségében. Aztán egyre fogyatkozik az odaadásunk, végül egy határozott, véres csapással vetünk véget a viszonynak. És tanulva a tapasztalatokból a következő alkalommal, a következő kapcsolatunkban, már bele sem megyünk ilyen játszmákba. Reméljük…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez