Akkor most mi az igazság a szerelemről?
Bemoziztam, érted, én moziztam be a dolgok alakulását – magyarázza a barátnőm, míg a kávénk mellett ücsörögve a férfiakról beszélgetünk – mi másról? Az egész kapcsolat alakulása azon múlt, azon a pillanaton, amikor rájöttem, hogy a saját mozimat nézem – ha érted mire gondolok.
– Értem – bólogatok. Ez a legnehezebb az életben, minden pillanatban ébernek, tudatosnak lenni. Szerencsés, ha az ember legalább néha képes meglátni és elfogadni, hogy saját maga is tehet arról, ami körülötte történik. – mondom.
– Emlékszel, amikor arról meséltem, hogy régen kizárólag olyan pasikat választottam magamnak, akiket magamnál kevesebbre tartottam? - folytatja. Aztán elengedtem ezt a típust, mert egy igazi férfira vártam, és jött is! Óriási felszabadulást hozott az életembe, végre nem én irányítottam a kapcsolatot, hanem hagytam, hogy egy erős férfi legyen mellettem és ő cipelje a vállán a nagyobb terhet. De mostanában úgy éreztem, ez sincs rendben, ennek a pasinak ugyanis isteni ízlése van, hihetetlen humora, és egyáltalán az egész férfi annyira szuper, sokkal nagyszerűbb, mint én. Szóval most meg én éreztem magam kevesebbnek…
Sokat rágódtam a kérdésen, és egyszer csak rájöttem hogy tudnék fordítani a helyzeten. Az, hogy mennyire éreztem magam jónak vagy rossznak ebben a kapcsolatban, kizárólag attól függött, hogy mit gondoltam magamról. Mikor azt gondoltam, hogy fantasztikus nő vagyok, aki egy fantasztikus férfit szerzett magának, akkor aszerint éltem meg a kapcsolatot. Most meg, hogy azt gondolom, hogy túl jó hozzám ez a férfi, eszerint. Ennyi, most ezt a mozit vetítem magamnak. Ha képes leszek változtatni a hozzáállásomon, újra elhinni, hogy ez a kapcsolat úgy, ahogy van pont nekem való, és én úgy ahogy vagyok elég jó csaj vagyok ehhez a pasihoz, minden rendben lesz.
Csak le kell állítani a mozit a fejemben, ami ezt a hülye filmet vetíti, és rendezni egy jobbat, amiben istennő vagyok. Akkor majd újra mindketten boldogok leszünk, úgyis mindenki szívesebben játszik ilyen filmben. S ha tudatosan más eseményeket is képesek lennénk megváltoztatni a fejünkben, na, az lenne az igazi, akkor mindannyian azok lennénk, aminek valójában születtünk, szuperhősök!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez