Amikor már nem veszekedsz – csak elfáradsz
Sokan a veszekedéseket tekintik egy kapcsolat legnagyobb problémájának. A hangos vitákat, a feszültséget, a kimondott és kimondatlan sérelmeket. Pedig sok kapcsolat nem ezeknél a pontoknál kezd el igazán eltávolodni, hanem jóval később. Akkor, amikor a viták már elmaradnak, és helyüket egy csendes beletörődés veszi át.
Ez a csend kívülről gyakran nyugodtnak tűnik. Belül azonban inkább fáradtságot jelez.
A vita még kapcsolódás
A konfliktus – bármennyire kényelmetlen – gyakran annak a jele, hogy két ember még reagál egymásra. Hogy fontos, mit gondol a másik. Hogy van tétje a beszélgetéseknek. Amikor már nincs vita, az nem mindig a harmónia jele. Sokszor inkább azt mutatja, hogy elfogyott az energia a magyarázatra.
Ilyenkor nem azért hallgatunk, mert nincs mit mondani, hanem mert nem látjuk értelmét kimondani.
Az elfáradás lassú folyamata
Az érzelmi elfáradás nem egyik napról a másikra történik. Először csak kevesebb a kérdés. Aztán kevesebb a megosztás. Egyre ritkábban kerülnek szóba azok a dolgok, amelyek valóban számítanak.
A kapcsolat működik tovább, a mindennapok gördülnek, a feladatok megoldódnak. Mégis, valami fokozatosan eltűnik belőle: az a belső késztetés, hogy valóban kapcsolódjunk egymáshoz.
Amikor a csend nem megnyugtató
A csend önmagában nem probléma. De nem mindegy, miből fakad. Van csend, ami közelségből születik, és van, ami eltávolodásból. Az elfáradt kapcsolat csendje inkább az utóbbihoz tartozik.
Ebben az állapotban sokan érzik úgy, hogy bár párkapcsolatban élnek, mégis egyedül maradnak a gondolataikkal. Ez az a pont, ahol gyakran megjelenik az érzelmi hiány érzése is, amely nem látványos, mégis meghatározóvá válik.
(Az érzelmi hiány természetéről és következményeiről egy másik írásunkban részletesebben is foglalkoztunk.)
Miért nehéz felismerni?
Az elfáradt kapcsolat nem feltétlenül fáj. Éppen ezért sokáig észrevétlen maradhat. Hiszen „nincs baj”. Csak éppen nincs valódi kapcsolódás sem.
Ez az állapot gyakran akkor válik tudatossá, amikor valaki már nem vágyik arra, hogy megossza a napját, vagy nem hiányzik neki, hogy a másik valóban jelen legyen egy beszélgetésben.
Amikor érdemes megállni és ránézni
Az elfáradás felismerése nem feltétlenül jelent végpontot. Inkább egy jelzés: érdemes megvizsgálni, van-e még tér és szándék arra, hogy a kapcsolat újra élővé váljon. Mert ahol még van érdeklődés, ott van lehetőség is. Ahol viszont már csak a megszokás tart össze, ott a csend fontosabb üzenetet hordoz, mint elsőre gondolnánk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez