Évekig dolgoztam a máz levetésén annak ellenére, hogy körülbelül mióta az eszemet tudom, mindig igyekeztem játszmák és álarcok nélkül élni, de lássuk be az igyekezet itt nem elég . Sem az akarás sem a tuti módszerek nem fogják ezt helyetted kidolgozni belőled. Ugyan is ebben szocializálódtál. Ebbe születtél és ennek komoly oka van. Megtanultad a játszmázást, megtanultad valamilyennek mutatni magad. Beléd nevelte a kultúra amiben felnőttél a legfőbb szabályokat, ahhoz, hogy a közösség tagja lehess.

Ez nem baj. Komolyan. Ez ahhoz kellett, hogy ne érezd kitaszítva magad. Hogy megtanuld a szabályokat és ha szerencsés vagy, később megláthasd ennek a nyomasztó voltát. De ehhez idő kell, tapasztalat kell, sokszor szenvedés kell és intelligencia, nyitottság. Kételkedés. Megkérdőjelezése annak amibe születtél. Megkérdőjelezése annak, hogy ez boldogságot hozó-e? Neked. Van akinek igen.

Van ki soha nem érzi meg a zavart és soha sem lesz szüksége arra, hogy keresővé váljon. Kell hozzá valami ami elkezdi szétszedni az illúzió fátylát. Ami létrehozza a kétséget. Legtöbben a belső szenvedésünk, amit az űr okoz, a magány, és a fájdalom hatására keresünk kiutat. Mert hiába van mindenből rengeteg, szétfeszít a hiány amit nem tudsz semmivel és senkivel betölteni, csak Önmagad újra felfedezésével. Ez nem jelenti azt, hogy többé az emberi érzelmek, helyzetek, fájdalmak és örömök ne érintenének. Ez azt jelenti, hogy teljesen máshogy tekintesz rájuk és nem hagyod, hogy a belső magocskádra hassanak, hisz éled, hogy az érinthetetlen.

Nem azt mondom, hogy onnantól álszentként mindenre csak mosolyogsz, soha sem érzel majd dühöt, és nem kiabálsz. Nem jelenti azt, hogy többé ne élvezed az életben azt ami az élvezetért is létező, vagy nagy hitbuzgalmadban elzárkózol és mindent rossznak ítélő életet élsz, vagyis vegetálsz. Nem. A közepén van az igazság. Elveszíted a hiteidet. Még azt a hitedet is, hogy magad felett ítélkezz és lelkiismeret furdalást okozz magadnak ha mondjuk egy szenvedélyeset szerelmeskedsz, vagy megiszol egy pohár bort. Elmúlnak a hiteid amelyek korlátoznak és mégis, ebben a csodás szabadságban is tudni fogod, hogy a mérce az, hogy nem okozol kárt sem magadnak, sem másnak, mert saját lelked valóban megismerve mély tiszteletet érzel minden létező iránt. Képes leszel átlépni a beléd nevelt határokat, kimondani és kifejezni az érzéseidet, bármilyenek is legyenek. Fogsz kiabálni, nevetni, sírni de mindezt abból a középpontból  teszed már ami érzi minden tettében azt, hogy egyetlen igazi dolga van, képviselni az igazságot, mert ez az az egy amiben valóban lehet élni.
Rengeteg munka végigmenni az utunkon és eljutni oda, hogy ne ítéljünk.

Rengeteg munka és bátorság szembenézni a múlttal és nem rettegni a jövőtől. Fájdalmas lefejteni a rétegeket és merni újraélni a traumákat, fájdalmakat és így is csinálni, megértve, hogy az egyetlen valós esély az, ha ezeknek nekiállsz. Ez a te munkád. Ez a te igazi feladatod. Ha eljött az ideje kezd el! A végén ott leszel te. Bemutatkozhatsz végre magadnak. És bármit is találsz magadról el fogod fogadni ítélkezés nélkül.Akkor és ott már nem lesz múlt és jövő. Már nem lesz szükséged rá.

• életszemlélet gondolkodásmód

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!