Az élet nem egy tökéletesen felépített álom. Nem kapsz csak úgy jó embereket, és nem lesz mindenki kedves veled. Nem fogja senki se neked adni a szívét, te hiába is ezt várod el a szeretettől. Az élet pontosan attól olyan jó, mert rossz is volt és lesz

A szeretet akkor lesz egész, ha apró darabkákra hullva, gyűlölt is. Nem várhatsz el alapjogon feltétel nélküli szeretetet, mert annak pont az a lényege, hogy csak követelmények nélkül jön létre. Nem mondhatod azt, hogy te különb vagy, mert fogalmad sincs róla, hogy más és más helyzetekben ki is lennél valójában. A Földön éljük egyetlen- ami talán nem az, talán az- életünket, és a lehetőségek jönnek-mennek.

A döntéseid által teszteled a helyességét, helytelenségét. De ugyan azt a lehetőséget sosem kapod meg kétszer, így sosem tudhatod meg, hogy milyen lett volna az a másik „élet” és abban te ki lettél volna. Ellentmondásos ez az egész népmese, amit itt játszunk, mert semmi sem tükörfényes, holott minden imánkban azért fohászkodunk, hogy váljon azzá. Olyan dolgokat akarunk, amikről tudjuk, hogy természetünk ellen megy. A szeretet vajon tényleg arról szól, hogy le kell mondanunk az erőnkről, és mások szerint kell nézni magunkat?

A szeretet vajon tényleg ilyen önző, mint amilyennek most sokan felállítják? Vajon tényleg van jogunk bármit is elvárni valakitől a saját becsületünk megvédése érdekében? Vajon a szeretet akkor tényleg a másikról szól, vagy inkább magunkról? Szerintem mind elvesztettünk valamit, és azért fordulunk másokhoz ilyen keményen, mert bennük kutakodunk. De ha ez így van, inkább magunknak kellene segítség, magunktól.

Mindig úgy gondoltam, hogy másoknak segítsek azzal, amit csinálok, de valahogy sosem jött össze. Mire rájöttem, hogy magamnak kell, hogy csináljak dolgokat. Eléri az életed azt a pontot, amikor nagy döntéseket kell meghoznod. Vajon akkor is másokat kell figyelembe venned? Vajon elég erős leszel ahhoz, hogy most magad válaszd? Vajon elég lesz egy magyarázat arra, hogy miért teszed? És vajon a másik megérti a döntésed igazi mélységét? Vajon tudja, hogy a szeretet vezérel akkor is téged? Na, ezek azok a félelmek, amik általában keresztül húzzák a valódi érzések melletti kiállást.

Én azt mondom, ha elégszer fájt már, kibírod csendben a veszteségeket, és a másikra tudsz boldog emlékként gondolni. Újra találsz majd örömöt az életedben a nagy lemondások árán, és azt kapod, amit igazából akarsz, mert bátor voltál. Talán ez lenne a nagy feladatunk: hogy végre magunkat válasszuk! Mert az életünk nem egy álom, és bizony nem is elég a fohászkodás és a megbánás arra, ha meg sem próbáltuk azzá tenni magunkért- magunknak! A kulcs nem másoknál van, és különben is, lehetsz úgy is jó ember, ha mások nem így gondolják éppen.

• boldogság életszemlélet lélekhangok szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!