Az igaz szentség, a szerelem

Az ősi kultúrákban a nők a harc előtt beavatták a férfiakat. Tisztában voltak azzal, hogy erőik egyesülése, egy olyan energiateret hoz létre, amelyben megsokszorozódik erő hisz egyesül.

Ez nem csak a szexualitásra épülő beavatás volt, hanem a lelki beavatás, ahol a nő igazán magába fogadta a férfi erejét, és hagyta, hogy a férfi érzelmi minőségeiben nyilvánuljon meg. Ezt a férfi biztonsággal meg is tehette, hisz együttlétük elfogadásra épült. Aztán a harc után, a harc borzalmait is a nő segített kioldani a férfiból, gyengédséggel és szeretettel.

Az igaz szentség, a szerelem - - - férfiak, harcok, kapcsolat, nők,

Ez abszolút kölcsönösségre épült, hisz a nő életét, biztonságát a férfi saját erejével és bátorságával biztosította, a nő pedig a finom energiáival oldotta ki a félelmeket, traumákat, úgy hogy a szépséget képviselte lelkében. Mióta harcolunk egymással, és mióta nincs igazi közös terünk, nem partnerek vagyunk, nem egymás gyógyítói, hanem egymás gyilkosai. A beavató nő elvesztette erejét, mert a férfi nem ad biztonságot a lényével. Így már nem nevel férfit, ki megóvná. És a nőket használati tárgyként kezelő férfi megölte Istennőjét.

A férfi kinek nincs gyógyítója, menekül, nem vállal felelősséget, hisz nincs kiért. Az Istennő, kit nem óvnak meg, nem szeretnek, fájdalmában elvadul. A férfi viszont kinek nem lehetnek érzelmei, mert akkor gyengének tűnne, nem tudja megadni azt, amiért ordítunk! A nőnek az intimitással fel kéne készíteni a harcost a csatára. Majd oldani. Kevés a beavató nő. Ezért is vannak megveszve a férfiak. Kevés az érző harcos, ki szembemegy félelmével, mert lelkének mélyét hívja e szövetség. Kevés a beavató nő, aki képes kiszeretni, a fájdalmakat és a férfi és önmaga gyógyítójává válni.

Azt hihetnénk, hogy ez a szent tudás kiveszett az életünkből. Pedig sejtjeinkben hordozzuk. Manapság nem véres csatákat, hanem lelki csatákat vívunk, mert annyira szeretetlenek vagyunk. Talán ha képesek lennénk visszatérni az igazi minőségeinkhez, újra megtapasztalhatnánk azt az erőt, amely legyőzhetetlenné tehetne minket, egymás ölelésében. A Világ nem lesz jobb! De mi jobbá tehetjük a közös Világunkat!

Barna Berni már megjelent könyvei: The One- A könyv, A férfi-nő mítosz.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.