Belső démonok - élet a depresszióval

Pont, mint ahogyan a pestis pusztított korábban, egyre több és több ember lesz áldozata napjaink egyik legszörnyűbb mentális betegségének, a depressziónak. És bár hajlamosak vagyunk egy kis levertséget vagy átmeneti rosszkedvet is depresszióként azonosítani, tudnunk kell, hogy ez egy nagyon összetett, ijesztő mumus, amelytől nagyon nehéz megszabadulni, és még sokkal nehezebb vele együtt élni.

A depresszió az ágyban tart egész álló nap, hiába ébredsz fel, nincs erőd hozzákezdeni az élethez. Napok telnek el úgy, hogy nem tudod rávenni magad, hogy megmozdulj. Nincs motivációd, nincs miért tenned. A barátaid hiába próbálnának lelket önteni beléd, nincs igényed rájuk. Csak nézed, ahogy elsétálnak tőled, és nem bírod azt mondani, hogy maradjanak veled.

Hiába ragyogják be a nap első sugarai a szobádat, nem értékeled, egyszerűen nem érzel semmit. Ha mégis megmozdul benned valami, saját magad fölött fogsz ítélkezni, amiért nem örülsz a madarak csicsergésének, a napsütésnek, annak hogy végre beköszönt a tavasz. Megveted saját magad, hiszen annyira szeretnél érezni valamit, szeretnéd érezni és tudni, hogy élsz.

Belső démonok - élet a depresszióval - - - depresszió, nehézségek, szenvedés,

Lassan férkőzik be az életedbe, kezdetben csak azt gondolod, hogy mostanában nincs kedved semmihez, fáradtnak és levertnek érzed magad. Egyre több programot mondasz le a barátaiddal, majd egyre kevésbé veszel tudomást a létezésükről. Mindent a fáradtságra fogsz, pedig egyszerűen csak nem szeretnél részese lenni semminek, nem fárasztanak, szimplán csak nem érdekelnek az emberi kapcsolataid sem.

Egyre több dologtól zárkózol el, nem szeretnéd beengedni a külvilágot, és te sem szeretnél a részesévé válni. Úgy érzed, hogy magadra sincsen szükséged, azonban saját magadtól nem tudsz szabadulni, így nyomasztó gondolataidtól sem. Szeretnél megszabadulni tőle, de nincs erőd küzdeni ellene. Szeretnél elmenekülni, de nincs erőd futni. Legszívesebben ordítanál, de úgy érzed, nincs hangod. Úgy érzed, nem is vagy igazán dühös. A semmiből a semmibe tartasz, nem látsz kiutat, de nem is keresed igazán. A semmiben lebegsz, gyökértelenül és céltalanul. Úgy érzed, hogy valójában nem is érzel semmit.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kovács-Vass Réka

Érdekel az emberi kommunikáció és a pszichológia, mindemellett minden, ami kreativitást és fantáziát igényel. Imádom a filmeket és a sorozatokat, amikről szívesen írok is, illetve úgy gondolom, hogy a világról való tanulás, tájékozódás, és a lelki fejlődés legjobb módja az utazás. Szeretem folyamatosan bővíteni a gasztronómiával, divattal, és szépségápolással kapcsolatos ismereteimet, amikről örömmel meg is fogalmazom a véleményem.