Beteljesületlen

Lapul pár szerelmes levél a fiókodban, cikázik néhány fájdalmasan kimondott, és kegyetlenül kimondatlan gondolatfoszlány a fejedben. Őrződ az emlékeidet. De hogy minek? Mert van egy beteljesületlen a zsebedben? Egy beteljesületlen szerelem?

Évek után kinézel az ablakon, és érzed, hogy befejezetlen. Nem került pont a történetetek végére, így titkon benned van a kérdés, hogy vajon helyet kellett volna-e foglalnod a másiknak? Odakalandozol időről időre, eljátszol a gondolattal. Eközben az élet persze megy tovább. Nem sírdogálsz te ezen, de ha van egy kis üres járat, hajlamos vagy idekeveredni.

Mert nektek sosem jött össze, nem lettetek egy pár, nem fogtátok egymás kezét, nem kezdtetek együtt építeni egy életet. Nem sajnálod, de nem hagy nyugodni a gondolat: vajon milyen életet élnénk mi ketten együtt, ha egyszer az életben úgy alakult volna?

Beteljesületlen - - - beteljesületlen szerelem, érzelmek, lélekhangokból,

Férjet és feleséget választ az ember, életre szóló társat, családot alapít és halad. Halad az életútján, az életével, a választott párjával. Esze ágában sincs ilyenekre gondolni. Talált valakit, akivel végre működik, akivel van közös jövője, akivel van realitása. Felhagy az értelmetlen álmodozással, hisz végre igazi van a kezében, olyan, akit nem érdemes elereszteni. Telnek-múlnak az évek – és az idő, mint mindig, most is megmutatja. Jól választottál-e, egy egész életre szólt-e a döntésed, vagy csupán csak pár évtizedre. És ha megint egyedül iszod a kávét, és megint egyedül látod hullani a leveleket, eszedbe jut, hogy neked tulajdonképpen van egy beteljesületlen.

Okkal volt a miénk beteljesületlen? Hogy az övé beteljesülhessen? Nyilván nem volt véletlen. Nem lehetett véletlen. Akkor miért alakult így az életem? Miért ülök egyedül most, évtizedekkel később, és miért jár az eszem egy befejezetlen történeten? Lehet, hogy rosszul döntöttem. Talán nem erre kellett volna mennem, talán többször kellett volna új esélyt adnom és kérnem. Ennyi év után is azt érzem, hogy a kettőnk dolga várat magára, rejt számunkra valami felejthetetlent, valami olyat, amit húsz évesen anno, nem élhettünk meg. Mondd, hiszel te az ilyesmiben?

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!